Erdei sötét árnyak

erdők

Kis híján 20 éve járom a hegyi erdővidékeket a környék országaiban. Az erdei ökológiáról való tudásom még mindig silány, de a megérzéseimre talán-talán már merem azt mondani, hogy olyan nagyot nem tévednek. Arra pedig, amit idén tapasztalok, csak nehezen találok szavakat.

Ne is én beszéljek először, hanem egy siklóernyős, aki 14 éve műveli ezt a fantasztikus sportágat! A vértesszőlősi felszállóhelyként is működő tisztáson akadtunk össze egy júliusi estén a Gerecsében. A szorongással teli frusztrációja azonnal átragadt rám is. Azt mondta, az elmúlt három-négy évben teljesen abnormális levegőáramlásokat tapasztal. A sasbérc alatt elterülő erdőre bökött, amit a meleg és száraz esti szél kavart összevissza. Emiatt nem volt biztos, hogy egyáltalán megkísérli a felszállást, holott este hét körül korábban ez sosem jelentett gondot. A szakmai mondandóját végighallgatva, mintegy 15 perc beszélgetés után valóságos borzalommal néztem végig a hullámzó lombtakarón, majd gyorsan összekapcsoltam az erdő belsejében fonnyadozó csalántövek, az utolsóként kiszáradó pocsolyamaradványok épphogy nedves aljazatán csüngő légyhordák látványával. Hogy a mizéria még nagyobb legyen, belegondoltam a bükkfák sorsába, amelyekről a mérvadó magyar ökológusok és biológusok már évek óta mondják, hogy a klímaváltozás miatt századunk végére szinte teljesen eltűnnek Magyarország területéről. Itt, az Öreg-Kovács nevezetű hegytömb egy-egy részén páratlanul gyönyörű bükkösök vannak, ám látszik, hogy szenvednek. A júliusi lombtakarójukkal gondok vannak: túl szellős, a napfény könnyen utat talál rajtuk keresztül a talajig – amelyet pedig a frissen lehullott (!) bükkfalevelek borítanak.

Hasonlóan szánalomra méltó körülményekkel találkoztam a Keleti-Beszkidekben, ahol apám szerint gyerekkorában mást sem csinált az erdei talaj a lábuk alatt, minthogy cuppogott a nedvességtől. Idén nem volt ilyen „problémánk”, az esetleges porréteg alatti csontkemény erdei utak gondoskodtak arról, hogy ne legyenek sárosak a bakancsaink. Néhányszor úttalan utakra tévedtünk, s az aljzatot borító növényzet sem adott más tapasztalatot: a lágyszárú növények és apró facsemeték alatt sem volt más talaj, mint vészjóslóan száraz.

A szlovákiai állami erdészet híradásaitól sem nyugszik meg az ember, ha finoman akarunk fogalmazni. Az egyik szakemberük pár napja arról beszélt, a Selmecbánya melletti Sitno hegytömb lombtakarójának színe például úgy fest, mintha már ősz lenne. A fák növekedése korlátozott, a körülmények kedveznek a kéreg alatt károkat okozó rovarok tevékenységének, hogy csak pár „sötétebb” körülményt említsünk. Érdemes megjegyeznünk, amit az állami erdészet vezérigazgatója, Ján Marhefka mondott a szakmai menedzsment sürgető feladatairól. A természetközeli erdőgazdálkodás, aztán a víz megtartása az országon belül, végül pedig a vegyes erdők kialakítása jelenti a jövőt. Világos beszéd.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?