Emberi szükségleteink zsugorodása

Sajnos sokaknál a létfontosságú szükségletek sincsenek biztosítva és kielégítve, egy bizonyos csoportnál pedig milliókkal több jut egy személyre a fogyasztásban, mint amit elfogyaszt. Ebből ered, hogy sokan szenvednek, egyesek pedig már azt sem tudják, milyen fényűzést engedjenek meg maguknak. Többször arra gondolok: ez okozhatja a gyűlölködést, az erőszakot és a háborúskodást.

A minap rátaláltam a Human Rights Watch emberi jogi szervezet jelentésére a magyar nyugdíjak színvonaláról. Azért vették górcső alá a magyarországi állapotokat, mert az Európai Unió 27 tagállamának az egyik legalacsonyabb szintű nyudíjrendszeréről van szó. Belenéztem néhány ország 2025-ös statisztikai adataiba is: nagyon elszomorító adatokra leltem. Például az utolsó évben az átlagos magyar nyugdíj 245 ezer forint körül mozgott, ami jóval 300 euró alatt van. Hogyan lehet ebből megélni Magyarországon?! A magyarországi havi átlagkereset 687 100 forint volt, amikor megnéztem. Mindenki kiszámíthatja, hogy ez hány euró.

Az átlagos nyugdíj Szlovákiában havi 703 euró körül van, ami több mint kétszerese a magyarnak, de itt is nagyon sok az átlagtól sokkal alacsonyabb járandóság, különösen a legidősebbeknél. Hasonló a helyzet a havi átlagbérek terén is, ami Szlovákiában jelenleg 1650 euró körül mozog. Persze ebben benne vannak a 915 eurós minimálbéresek és a 6–7 ezres nagypolitikusi és sikeres vállalkozói fizetések is. Kétségtelenül nagy a különbség Szlovákia és Magyarország között.

A fejlettebb európai országokat (Németország, Ausztria, Franciaország, Luxemburg stb.) meg sem közelítjük, ahol a nyugdíj 1200–1500 euró között mozog, a havi átlagfizetés pedig 3–4 ezer euró körül. Ezért van például az, hogy mi a fizetésünk és nyugdíjunk 20–25 százalékát élelmiszerre költjük, a fejlett országokban meg a jövedelmüknek csak a 8–12 százalékát. A lakosság megtakarítási lehetősége alig összehasonlítható. Két héttel ezelőtt a szakemberek bejelentették, hogy Szlovákiában a családok 30 százaléka nem tud spórolni a havi fizetésből. Az is gond, hogy nálunk az inflációs ráta legtöbbször magasabb az évben, mint a bérek emelkedése, ezért a reálbér a béremelések ellenére sem fog egyhamar emelkedni Szlovákiában.

Nehéz befejezni okfejtésemet örömmel, mert nagy az elégedetlenség a két közép-európai országban. Mégis derűlátó vagyok, mert az emberek tűrésszintje sok megpróbáltatást kibírt a rendszerváltás óta, és a vágy az igazságos társadalom iránt bennünk maradt. Magyarországon, majd nem sokára rá Szlovákiában is parlamenti választás lesz. Azt szeretném, hogy a Duna mindkét oldalán végre olyan kormányok alakulnának, amelyek elsősorban a lakosok érdekeit tartják majd szem előtt.