Egyelőre nem egyenlő

„Ön idén hogyhogy nem ment Davosba?” – nyújtotta a gyufalángot az Ervin szájában lógó cigaretta alá Bandika, miután kiléptek a garázs ajtaján. „Kihagytam a rossz idő miatt – fújta ki a füstöt Ervin. – De úgy hallom, voltak ott elegen. Amúgy sem szeretem a zsúfolt üdülőhelyeket, sem télen, sem nyáron.” Bandika nem hagyta annyiban a témát. Felemlegette, hogy „Az aláírók” között olyan ismert nevek szerepelnek, mint Mark Ruffalo színész, Brian Eno zenész vagy Abigail Disney filmproducer és filantróp. Szerintük a felhalmozott óriásvagyon torzítja a politikai döntéshozatalt, erősíti a társadalmi kirekesztést, és súlyosbítja a klímaválságot. Mint írták: egy szűk, rendkívüli gazdagsággal rendelkező globális elit fokozatosan aláásta a demokráciákat, befolyást szerzett a kormányok felett, korlátozta a sajtószabadságot, visszafogta az innovációt, elmélyítette a szegénységet, felgyorsította a bolygó pusztulását. Állítják: a gazdagok és szegények közötti szakadék tovább mélyül, miközben a társadalom egyre közelebb sodródik a válság pereméhez. Ervint ez sem hatotta meg: „Eddig azt hittem, csak a városnak van pereme, hát most megtudtam, hogy a világnak is. Bravó.”

„És azt tudta, hogy Thomas Mann regénye, a Varázshegy is Davosban játszódik?” – kérdezte Bandika. Ervin döbbenten taposott a csikkére, jelezve, hogy váratlanul érte az információ: „Pont tavaly kezdtem újraolvasni! Vagy tavalyelőtt... Jövőre biztosan folytatom is..., csak hát olyan... vontatott.” Bandika csak legyintett: „Hát, önnek aztán nehéz a kedvére tenni. Egyszer azt mondja, hogy azért nem néz Netflixet, mert felszökik a pulzusa a viharos cselekményektől, ha meg túl lassú egy regény, magát az is idegesíti. Hogy akar így bekerülni a felső tízezerbe?”

„Elvagyok én az alsó százezerben is, köszönöm” – húzta ki a kukát a ház elé Ervin, majd úgy döntött, ma már nem szeretne dönteni semmiről.