Egy tiltakozás margójára – MeBeDe?

Első felvonás – összejövetel

A pénteki tüntetés résztvevői együtt álltak ki az ellen, hogy még mindig háborús bűnösök. Kifejezték azt a demokratikus véleményüket, miszerint nem lehet földet kobozni (lopni) a kollektív bűnösség elvére épített rendszer szerint. Az egész ügy olyan, mintha a zsidóság ma azért tiltakozna, hogy ma már ne tessék mondjuk Frankfurtban vagyont kobozni az egykori fasiszta törvények szerint. A múlt az múlt, illene tisztességesen lezárni.

Második felvonás – a karhatalom

A tüntetés elején a karhatalom megkérte (felszólította) a szervezőket, hogy vetessék le a pár tiltakozón lévő mellényeket, melyeken az állt: megkérdőjelezem a Beneš-dekrétumokat (MeBeDe). A tömeget picit sokkolta a felhívás, hiszen mintha azt adták volna parancsba: ne tiltakozz! Talán legközelebb hangsúlyosabban kell elmondani, hogy az a karhatalom „parancsa”, és hozzá kell tenni, hogy bizony a Szlovák Köztársaság Alkotmányában garantált alapvető emberi jogok megsértése. Ne feledjük: szólásszabadság van, az információhoz szabadon hozzá kell férni, mindenkinek joga van véleményét kifejezni és terjeszteni. A cenzúra tilos. Az állami szervek az Alkotmány szerint akkor járhatnak el, ha mások jogait és szabadságát, az ország biztonságát, a közrendet, a közegészséget és közerkölcsöket védik. Találgatni sem merek, hogy mit láttak a mellény feliratában a rendőrök, de szerintem, mint a kommunista rendszerben, úgy gázoltak bele az alapvető alkotmányos jogainkba. Érdekes, a sporteseményeken simán lehet közerkölcsöt sérteni, ott nem számít, ha másokat nemzeti hovatartozásuk miatt gyaláznak.

Harmadik felvonás – elfogás, kiengedés

A karhatalom nem hezitált, azonnal lépett: a mellényest, Orosz Örsöt, aki a piros „mon-terkát” most sárga mellénnyel helyettesítette, bevitték. A sárga mellény lett a mi sárga csillagunk. A 89-es novemberi tüntetések érzése kavarog bennem. Amit élőben láttunk, az a színtiszta kommunizmus. Közben azon elmélkedem, hogy a rendőrség a módosított Büntető törvénykönyvet ilyen gyorsan értelmezte? A módosítás szerint, aki nyilvánosan tagadja vagy kétségbe vonja a második világháború utáni berendezkedést, az büntethető. Szürreális, hogy

a bratislavai rendőrségen nyelvészek, történészek és akadémikus dolgozhatnak, akik el tudták dönteni, hogy a „megkérdőjelezem a dekrétumokat” az valaminek a tagadása. Úgy tűnik, a karhatalmat valakik politikai nyomásgyakorlásra használták fel, nehogy már egyenjogú állampolgárok legyenek ezek a „háborús bűnösök”. Talán túl sok a fővárosi rendőrség szabad kapacitása... – esetleg nem néznék meg azt is, hogy a 2007-es parlamenti határozat szerint már nem alkalmazott dekrétumok szerint az elmúlt 10 évben kitől kobozták el azt a több ezer hektárt, ami valami láthatatlan módon magántulajdonná lett?

A tüntetés véget ért, csoda, hogy a magyar zászlót tartó, gyönyörű népviseletben lévő hölgyet nem vitték el idegen ország szimbólumhasználatáért, ahogy a himnuszt éneklő tömeget sem. Őrsöt közben kihallgatták, majd elengedték. A tiltakozók és a rendőrök hazamentek, s néhány jó szolgálatot teljesítő civil magyar is. A fiatalabbaknak jó tanulság: kicsit érezhették 1989 novemberének nyirkosságát.

Ráadás – a tüntetés napján

Január 30. édesapám születésnapja. 1939-ben Félben, a mai Szenci járásban született. A háború után 6 évesen lett jogfosztott, háborús bűnös. Fél abban az időben Magyarország területén helyezkedett el. A dekrétumok szerint, ha édesapám 6 évesen lojális maradt volna Csehszlovákiához (amely ugye nem létezett), nem lett volna háborús bűnös. A halotti bizonyítványa szerint Tomášovban született, Szlovákiában. A háború alatt Békén laktak, egyébként mindig itt, Pozsony környékén. Sose harcolt, sose gyűlölt, iskolát vezetett, tanított, dolgozott, mégis megbélyegezték, mint a hatszázezer magyart. Itt lenne az ideje, hogy a karhatalom kiküldése helyett a többségi nemzet a történelmi szégyenfoltjaival nézne szembe. Mi még csak vádolni sem akarunk, őszinteségre és igazságra vágyunk, és nem szeretnénk kollektív bűnösként élni.

Kell a Magyar Szövetség a parlamentben, ez nem kérdés. Addig pedig MeBeDe!

A szerző a Magyar Szövetség alelnöke