Egy szobor mint államtitok

Történt pedig, hogy a Szepesi Múzeum raktárában porosodó egyik mellszoborról egy szakember szinte teljes bizonyossággal megállapította, hogy az bizony Donatello műve lehet. Ez a felfedezés körülbelül akkora szenzáció, mintha valaki bejelentené, hogy a háza padlásán Mona Lisa-vázlatokat talált.

A mantovai Cecilia Gonzaga is mutatós nő lehetett, egyenesen a 15. századból néz ránk igéző márványszemeivel, hála Donatello mesternek. Egy ilyen szép nemesasszony biztonságát garantálni kell, gondolhatta az említett úriember, ezért szólt négy kommandósnak – vajon elegen voltak ehhez a felelősségteljes feladathoz? –, egy szép májusi napon felkerekedtek, és meg sem álltak Lőcséig. Megérkezvén Machala nem sokat teketóriázott, hipp-hopp, vitte is a mellszobrot.

Erről a jól kitervelt akcióról sem a múzeum dolgozói nem tudtak, sem Lőcse város vezetése. Volt is nagy ijedség, mert az értékmentő főhivatalnok nem árulta el, hová viszi a mellszobrot, csak annyit mondott, hogy „biztonságos helyre”, aztán később egy videóban közölte, hogy nem fog válaszolni „hülye kérdésekre”. Közben olyan képet vágott, mint Dan Brown híres regényadaptációjában Tom Hanks, amikor hülye kérdéseket tesznek fel neki műkincsekről. Naná, majd pont a sajtónak árulja el, hol található jelenleg ez a felbecsülhetetlen értékű alkotás!

Vajon lehet-e ennél szebben demonstrálni a kultúra szeretetét? Mert hiszen – ahogy később mégis csak megindokolták – a kulturális tárca úgy véli, ez a mű túl értékes ahhoz, hogy Lőcsén maradjon. És amúgy is az állam tulajdona.

Értjük, hogy a Szepesi Múzeumban nincs páncélterem, se infrás mozgásérzékelő, de talán nem a titkosítás és az erődemonstráció a legjobb módja egy reneszánsz remekmű kezelésének. És persze nem lenne teljes az akciófilm némi politikai adok-kapok nélkül. Az ellenzék bírálja a titkolózást, a kormány biztonsági okokra hivatkozik. A műtárgy holléte titok, mint a koronázási ékszerek rejteke, a szakértők pedig próbálják megőrizni komolyságukat, miközben a kultúra szimbolikus harctérré változik.

A minisztérium most nemzetközi szakértői bizottságot ígér – ami természetesen helyes, hiszen tényleg fontos lenne tudni, valóban Donatello alkotásáról van-e szó. De mi szükség volt erre a primitív erődemonstrációra? A lőcseiek egyébként ősszel készültek kiállítani a márványszobrot, amiből most már természetesen nem lesz semmi, sőt talán vissza se kapják. Jelezték persze, hogy visszavárják, de érdemi válasz nem érkezett. Illetve a sorok között azt lehet olvasni, hogy ami ennyire értékes, az nem maradhat vidéken – a főváros legnagyobb múzeumában van a méltó helye.

Nagyon messze kerültünk a reneszánsz értékektől.