Egy hivatallal kevesebb

„Tudja, mit jelent ez?” – kérdezte Bandika, miközben a megfelelő méretű gumicsizmát próbálta előhalászni egy hatalmas kartondobozból. 

„Persze – felelte Ervin. – Hogy minden, amit karácsonyra akarok, az te vagy!” 

„Nem a dalra gondoltam – vallotta be szégyenlősen Bandika, majd leült, és elkezdett próbálni egy zöld negyvennégyest. – A hivatalra, hogy... megszüntetik már ezt is, és hogy ez... tulajdonképp... aggasztó.”

„Miért aggasztja ez magát?” – érdeklődött Ervin. 

„Mert hogy... ha ezentúl valaki valahol tudomást szerez valamilyen törvényszegésről vagy ilyesmiről... hogy nem a szabályok szerint járnak el, hanem lopnak, csalnak, hazudnak, akkor nem lesz hová bejelenteni. Vagyis hogy lesz, csak ez a hivatal szűnik meg, azt ígérik, átszervezik máshová, vagy valami ilyesmi.” 

Ervin már a prémium technikai gördülőtalpas munkaszandáloknál keresgélt, és talált is egy szimpatikus darabot, rezgéselnyelő antisztatikus gumitalpszerkezettel. 

„Na, ezt megvenném, csak kár, hogy pont ez nem vegán. Nem akarok olyat venni, amelyhez állati bőrt használtak, a másik fajtából bezzeg van. Na majd még meggondolom” – fordult vissza Bandika felé, és elismerte, hogy ha valaki valamit megszüntet, az valószínűleg azért van, mert az adott témára kisebb hangsúlyt szeretne helyezni a jövőben. Egy példával folytatta: „Így volt a Manci néni is az utcánkban annak idején. Nagyon szeretett beszélgetni a kapujuk előtt a padon, jártak is hozzá többen, ültek kinn a padon, és beszélgettek, aki meg arra ment, odaszóltak neki. Aztán egyszer csak a Manci néni férje megelégelte a dolgot, és bevitte a padot. Kérdezték is nagy felháborodva az asszonyok: hova vitted azt a padot, Lajos? Manci néni férje viszont értett az eszkalációs menedzsmenthez, úgyhogy azt felelte, hogy nem szedtem szét, csak már rozoga volt, behoztam, majd csinálok jobbat! Ebben a hidegben amúgy se ücsörögjetek itt, még megfáztok nekem! Persze azóta se vitte vissza, meg már valószínűleg nem is fogja, mert meghalt. De nemcsak ő, hanem Manci néni is, meg az asszonyok is, akik oda jártak.”

„De nézzük szerintem a hivatal pozitív oldalát – szisszentett fel egy tízes fácánt Ervin, közben ugyanis már A rettenthetetlen rókagombához címzett pohárszékben ültek, hogy a sikeres gumicsizma-vásárlásra megigyák az áldomást. – Szóval... ha rólunk tudnak majd meg valakik valami kellemetlent, nekik sem lesz hová bejelenteniük, úgyhogy talán még jól is járunk!”

Végül abban egyeztek meg, hogy ha téli kabátot nyáron, akkor szandált meg karácsony előtt érdemes venni, hiszen akkor nyilván olcsóbb.