Mondogatják, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok sose voltak ilyen jók, mint most. Annyira jók, hogy miután ismét téma lett az újkori földelkobzás, a szlovák kormány leporolta, és ismét elfogadta a parlament 2007-es határozatát, amiben 18 esztendő elteltével megerősíti, hogy a Beneš-dekrétumok szentek és sérthetetlenek még abban az esetben is, ha a Szlovák Földalap és a Szlovák Erdőgazdálkodási Vállalat az elmúlt hat évben több mint 1000 hektárnyi földet lopott el a kollektív bűnösségre hivatkozva. Annyira szeretnek minket, hogy amikor ezt szeretnénk leállítani, hazaárulással, revizionizmussal, irredentizmussal vádolnak, a kormány alelnöke bűncselekménnyé tenné a dekrétumok megnyitását, a parlament alelnöke meg egyenesen a főügyészt szabadítaná ránk. Megint itt tartunk. Azt kell, hogy mondjam: ez csak a jéghegy csúcsa.
Csapataink harcban állnak
Csapataink 2023 őszétől harcban, kultúrharcban is állnak. Nemcsak közösségünk méltóságát, hanem intézményrendszerét is támadás éri. Az újonnan kinevezett kormánytagok alatt még meg sem melegedett a szék, máris bedobták a KKA megszüntetésének az ötletét. Petícióval védekeztünk. Sikeresen. Fel sem lélegeztünk, és már jött is a nyelvtörvény szigorítására tett kísérlet. Ezt a kiszivárgott információknak és a magyar párt szakembereinek köszönhetően sikerült leszerelni. A lőcsei Szepesi Múzeumból rohamrendőrök és egy csuklyás kultuszminisztériumi hivatalnok kíséretében elszállított Cecília Gonzaga mellszobráról többet cikkezett a szlovák sajtó, de bennünket Máté Tímea, a Betléri Múzeum igazgatójának botrányos félreállítása is felháborított. Pedig akkor még nem tudtuk, hogy Machaláék ügyeskedése miatt a krasznahorkai várat 2027-ben sem nyitják meg a látogatók előtt. Hadd ne mondjam, hogy a párizsi Notre-Dame-székesegyházat 5 év és 8 hónap alatt újították fel!
Machaláék egyik legkedvesebb játszótere épp a Szlovák Nemzeti Múzeum lett. A vár felújítására szánt 17 millió is csábító, az alsósztregovai Madách-kastélyt is dicsérgetik, a pozsonyi Brämer-kúria miatt még a nemzetiségi múzeumokat is átszerveznék. Na jó, ezt sosem erősítették meg, de a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatójától már megszabadultak. Jarábik Gabriellát nemcsak leváltották, hanem a helyét is beszántották.
A nyári uborkaszezon helyett jött a KultMinor arrogáns igazgatóválasztása – zárt ajtók mögött, minden írott és íratlan szabályt felrúgva. Ruszin barátainkkal egészen a Főügyészségig mentünk, de akkoriban Maroš Žilinka még bízhatott az életjáradékában, panaszunkat elutasította. Machala barátja jött, Jarábik Gabriella ment. Egy hónappal ezelőtt a kétnyelvű közúti irányjelző táblák hozták ki a sodrából. Azért azt se hallgassuk el, hogy Martina Šimkovičová hivatalvezetőjének nem csak velünk, magyarokkal van baja. Pár napja a bécsi filharmonikusok újévi koncertje miatt akadékoskodott, amit a szlovák köztelevízió évek óta közvetít. Nagy a gyanúm, jövőre már nem fogja.
Furcsa ez a kultúr- és kormánypolitika. Miközben jó kapcsolatokról beszél, legitimizálja az eszkalálódó közhangulatot. Ne csodálkozzunk, hogy Pozsonyban volt egy késelés, és magyar köztisztviselőket kihallgatásokra vagy mentelmi bizottság elé cibálnak.
Én azt mondanám, hogy a jó kapcsolatok ellenére is tartsuk szárazon a puskaport, mert csapataink kultúrharcban állnak.
(a szerző a Magyar Szövetség kultúrpolitikusa)
Ezt olvasta már ?
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.