Vajon félünk attól, hogy kiderül: nem is annyira különbözünk egymástól? Hogy képesek lennénk a gyűlölködés helyett szeretni és elfogadni egymást? Félünk a másik véleményének tiszteletben tartásától, még ha nem is értünk vele egyet – és hogy érvekkel vitatkozhatnánk ahelyett, hogy rögtön személyeskednénk, vagy alpári módon kommunikálnánk? Talán túlságosan is félünk a másiktól, és ezért hisszük, hogy ha ellenségeskedünk, akkor megoldjuk a problémát. Pedig nagyon nem.
Képzeljük el, hogy holnaptól a politikában nincsenek címkék. Nincs baloldali, jobboldali, liberális vagy konzervatív. Nem maradna más, csak az, hogy ki mit mond, és főleg, hogy mit tesz. Ki az, aki gyűlöletet kelt, és ki az, aki elfogad. Ki az, aki épít, és ki az, aki rombol.
Első hallásra utópiának tűnik, de valljuk be őszintén: a mai politika jelentős része nem arról szól, hogy egy-egy problémára mi a legjobb megoldás, hanem arról, hogy ki melyik táborban áll. Mintha a közélet nem a közös munkáról szólna, hanem egy végtelen focimeccsről, ahol a cél nem a gól, hanem az ellenfél megalázása és mocskolása.
A címkék nélküli politika legnagyobb előnye az lenne, hogy megszűnne a reflexszerű ítélkezés. Nem az számítana, hogy „a mi emberünk” vagy „az ő emberük” mondja-e, hanem az, hogy igaz-e, működik-e, hasznos-e. Lehet, hogy meglepődnénk, mennyi mindenben értünk egyet azokkal, akiket eddig ellenségnek hittünk. És talán épp ettől félnek a politikusok a legjobban: hogy ha eltűnne a mesterséges megosztottság, elveszítenék a legerősebb fegyverüket. Ezért ragasztanak címkéket az emberekre, embercsoportokra, mint boltos az árura.
És mi lenne, ha a hazugságnak következménye lenne? Ha egy politikus ugyanúgy elveszíthetné a pályáját, mint egy orvos a műhibánál vagy egy cégvezető csalásnál? Most szinte minden nap látjuk, hogy hazugságokra építenek stratégiákat, gyűlöletre, félelemre építik a hatalmat – és mindezt következmények nélkül.
Persze illúzió azt gondolni, hogy teljesen ki lehetne iktatni a címkéket. Az emberek ösztönösen kategorizálnak, a média pedig imádja a leegyszerűsítéseket. De lehetne kísérletezni: vitafórumokkal, ahol nem derül ki a résztvevők pártbeli hovatartozása, csak az, hogy mit javasolnak.
A politika címkék nélkül valószínűleg nem lenne hibátlan. De talán igazságosabb, tisztább és emberibb lenne. És talán kiderülne, hogy sokkal kevésbé vagyunk egymás ellenségei, mint azt eddig hittük, és ahogy azt el szeretnék velünk hitetni a ránk ragasztott címkéink alapján.
Ezt olvasta már ?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.