Bogártörvények

Nagyon hálás közéleti téma, egyértelmű üzenetet lehet közvetíteni vele a választók felé: majd mi megvédünk titeket a rovarokból készült élelmiszerektől, senki sem kényszeríthet minket arra, hogy rovart együnk! A rovarfehérjék térhódítása közismert tény, az élelmiszeripar fejlődik és új komponenseket fedez fel: bizonyos rovarok olyan magas fehérjetartalommal rendelkeznek, hogy kár lenne őket nem használni erre a célra. Számos országban éppen ezért fogyasztják a rovarokat ősidők óta: ott az a helyi alapanyag, amelyből a fehérjéhez legegyszerűbben hozzá lehet jutni. Hogy nálunk ez nem számít gusztusosnak? Ezek csak kulturális különbségek. Persze éppen ezek a kulturális különbségek adják a legjobb kommunikációs alapot: ne erőltessen ránk senki idegen kultúrát, magyar ember nem akar lisztkukacot enni. Most akkor úgy tűnik, a szlovák sem. Ennyire hasonlítana egymásra ez a két nemzet? Elgondolkodtató. 

Jelenleg az Európai Unió tagállamaiban négyféle rovarból készülhet élelmiszer-alapanyag. Ezek a közönséges lisztbogár lárvája, a keleti vándorsáska, a házi tücsök és az alombogár. Milyen élelmiszerekben találkozhatunk velük? Leveskoncentrátumokban, szószokban, húshelyettesítőkben, kekszekben, feldolgozott burgonyaalapú ételekben. Ez utóbbiak közül a legnépszerűbbek a burgonyaszirmok, a chipsek. Az említett négy faj esetében arról van szó, hogy maga a rovar vagy a lárvája, illetve a belőlük készült liszt, por „kerül a levesbe”, az élelmiszeripar és a gyógyszeripar azonban bizonyos rovarok váladékait is hasznosítja, a fogyasztók nagy örömére. Bizonyos üdítők vagy cukorkazselék például nem attól lesznek élénkvörösek, mert az előállításukhoz felhasznált málna vagy ribizli gyönyörűen beérett, hanem mert megszínezte a kárminsav (alias E 120), amelyet a bíborpoloskák testéből nyernek. Az indiai pajzstetűből kinyert sellak (művésznevén E 904) szintén ott van sok csomagolt édességben. Talán éppen az ön kedvenc csokijában is.