Bizottságosdi megint?

A HZDS a közelmúltban jelezte, szívesen felújítaná a parlamenti vizsgálóbizottságok működését, s ehhez a többi parlamenti párt támogatását fogja kérni, hiszen létrehozásukhoz alkotmánytörvényt kellene módosítani.

Ez az intézmény az angolszász országokra jellemző, de valamilyen formában például Lengyelországban és Magyarországon is működik, hogy csak a szomszédos államokat említsem. A parlamenti vizsgálóbizottságok a hivatalos magyarázatok szerint azért jönnek létre, hogy a társadalmat érzékenyen érintő kérdésekben vizsgálódjanak, ha az adott témában a rendőrség és az ügyészség nem indít büntetőeljárást. A vizsgálóbizottságokban általában egyenlő arányban képviseli magát a kormányoldal és az ellenzék, a meghallgatások pedig nyíltak szoktak lenni.

A bizottsági meghallgatásokon kötelező a megjelenés, a „vallomás” csak akkor tagadható meg, ha az illető saját magára vagy közvetlen hozzátartozóira kellene terhelő bizonyítékokkal előálljon. A gyakorlatban ez általában azt jelenti, hogy a választások után a kormánykoalíció szokott vizsgálóbizottságokat létrehozni az előző kormány vélt vagy valós bűntetteinek felderítésére, míg a ciklus közepén már az ellenzék lendül támadásba.

Ha Magyarországot vesszük példaként, ott évente legalább egy ilyen testület létrejön, de még soha sem sikerült olyan dolgot kideríteniük, mely megrengette volta a rendszert. Szlovákiában egy időben szintén voltak ilyen vizsgálóbizottságok. Az utolsót még a kilencvenes évek közepén az utolsó Mečiar-kormány hozta létre, amikor azt akarták elérni, hogy a volt HZDS-esekből összeállt, s a parlamentbe bejutott Demokratikus Unió egész bejegyzését nyilvánítsa valaki érvénytelennek. A csoport kormányoldali többséggel botrányos munkát végzett, így az egész ügynek az lett a vége, hogy az alkotmánybíróság kimondta, az ilyen bizottságok munkája alkotmányellenes, a vizsgálódás a rendőrség és az ügyészség dolga.

A HZDS most ezt a rosszemlékű bizottságosdit akarja feleleveníteni. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az ilyen testületek komoly munkát végeznek, a közelmúltban a lengyel miniszterelnök távozásában is komoly része volt egy ilyennek. Az amerikai kongresszusban is speciális bizottság foglalkozik 2001. szeptember 11-e problémájával, hogy megelőzhető lett volna a katasztrófa.

A nyilvánosság fontos dolog, így ha csak erről lenne szó, támogatni kellene minden olyan törekvést, mely az adatközlést és a kusza ügyek kibogozását tűzné ki céljául, de mivel ezeknek a bizottságoknak tagjai minden valószínűség szerint hús-vér politikusok lennének, nagyon kicsi az esélye, hogy független szervként működhetnének.