Bennünk van a hibaá

El vagyok ragadtatva a közéleti precizitástól, amely nálunk lépten-nyomon megfigyelhető. Felszólítást kaptam a minap, hogy 2003 augusztus hónapjára nem fizettem be az újonnan megállapított tévé- és rádiódíjat. Utánanéztem, így igaz, éspedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy – talán átmeneti precizitáskiesés miatt – nem volt kiszámlázva. Ugyebár, a nyugdíjasok a múlt évtől a rendes díj felét fizetik a rádió és televízió használatáért. (Úgy kell nekik, minek flancolnak!) Szentül megfogadtam, hogy a megszokott 5 napon belül rendezem a tartozásomat. Nem venném a lelkemre az Állam bácsi megkárosítását. Nem érdemli ezt tőlünk, mert információval bőségesen ellát bennünket. Megint az Új Szó és a Vasárnap szerkesztőségének tartozunk köszönettel a lapokban található mellékletekért. Ezeket össze lehet gyűjteni, mint valami mini törvénytárat. Estenként el lehet tűnődni a különbségeken, netalán széljegyzeteket készíteni. Például az új előírás szerint ezután a forgalmi adó 19 százalékos lesz. A gyógyszerár-katalógus láttán a szegény gyalogbeteg elámul: a világ hányféle orvosságából importálunk gyógyszert. Kis ország, nagystílű ellátás. Kár, hogy ha a gyakorló beteg előveszi gyógyszeres dobozát, s összehasonlítja a katalógussal, valahogy nem egyezik a dolog. Na, de ezek az árjegyzékek tiszavirág életűek. A betegben van a hiba. Különösen az öregekben. Nem képesek megérteni a változásokat. Például az utazási kedvezmény. Nyugdíjasoknak autóbuszra 50 km távolságig 1 korona volt. Utána 5 koronára akarták emelni, végül félár lett belőle. Fejlődni kell. Öregemberek, vegyék elő a régi közmondást: „A kutya ugat, a karaván halad.”

Győri Sarolta Szepsi