Az ötödik híd neve

Helyére került hát a híd, mind az ötezer-kétszáznegyven tonnájával, fennen hirdetve a szlovák építőipar diadalát. Ha minden jól megy, májusban át is adják a közúti forgalomnak, a legrégebbit – melyet ma nagyon leleményesen Öreg hídnak neveznek – meg lezárják, felújítják stb., tehát marad is nagyjából minden a régiben, mert az öt hídból megint csak négy lesz átjárható. Sebaj, Pozsony esetében az lenne hírértékű, ha egyszerre minden működne. A főváros lakosai, de talán az egész ország közvéleménye most a névadás lázában ég. Bár a főváros önkormányzata nem írt ki jutalmat a helyes „megfejtőnek”, a hónapokkal ezelőtt elindított „keresztelőverseny” javában tombol. A magisztrátus jelentéséből az derül ki, „különféle lakossági csoportok, mozgalmak és magánszemélyek” eddig több mint negyven javaslattal álltak elő. Az Európa híd és a Borostyán híd (mely az egykor e területen keresztülhaladó „borostyánútra” utal) még a szalonképesebb javaslatok közé tartoznak. Egész tűrhetőek azok a javaslatok is, melyek Dubčeket, Štefánikot vagy Masarykot állítják elő névadóként. Akadnak viszont, akik – nem okulva a történelmi tapasztalatból – Hlinka vagy Tiso hidat látnának legszívesebben az öreg Duna fölött. Akadt egy „keresztszülő”, aki Jozef Murgašra adta a voksát. Ajánlanám mindenesetre a köz figyelmébe, hogy a legújabb, ötödik pozsonyi híd építése az eredeti tervek szerint 3,6 milliárd koronába került volna, ám az építkezés elhúzódása miatt a költségek további 680 millió koronával növekedtek. Az ország 5 379 455 (legutóbbi, 2001-es adat) lakosára kivetítve az egy főre eső „hídköltség” körülbelül nyolcszáz jó szlovák koronára rúg, miközben egy részét az EU téríti. Sok ez az öszszeg vagy kevés? Pozsonyban két-három mozijegy ára, keleten gyakran egy család teljes heti kosztpénze. Hogy valamelyest a hazai folklór is megnyilvánuljon a híd nevében, javaslom, az illetékesek fontolják meg esetleg az Adósok vagy Koldusok hídja elnevezést is.