Az igazi Bernát
2020. november 27. 12:00

Mit tegyünk? Felhívom a másik szomszédasszonyt – akinek van kulcsa a bajban levő lakásához, de most nincs itthon –, hogy telefonáljon a nő fiának, jöjjön azonnal. Néhány perc múlva jelentkezik, hogy jön. Ekkor én is megzörgetem a radiátort, aztán a férjemmel felváltva ordítunk az asszonynak, hogy nyugodjon meg, már úton van a fia. De valószínűleg nem hallja, mert továbbra is kiabálja, hogy segítség, segítség. Már mások is hallják, már nyitódnak az ajtók. A hálószoba ajtaja is.
Puha takaróját gyúrogatva kijön a gyermek. Nagyi, nálatok nagy hangosság van, mondja álmosan. Próbálom visszaterelni, de egyre élénkebb. Méj kiabál az a néni? Mert biztosan elesett és mivel öreg szegény, nem tud felállni. Emészti a kis ember a hallottakat, aztán megkérdezi: na de méj öjeg? Hát igen, a kezdődő élet rátapint a lényegre. Én is ezt kérdezem. Méj, de tényleg méj kell az embejnek megöjegedni?
A ház felbolydult. Bár már tudják, hogy jön a fiú, mindenki segíteni szeretne. S mivel senki sem tud segíteni, legalább beszélnek. Mert nem lehet csak úgy csöndben lenni, miközben valakivel, egy fallal arrébb, ki tudja, mi történt. Én a most már teljesen éber gyermekkel a szobában maradok. Egyszer csak erőteljes lábdobogás hallatszik, ahá, végre megjött a néni fia. Erős a bácsi, felemeli az anyukáját, mint a pelyhet, most már minden rendben lesz, mehetünk aludni, mondom. De az unokám nem teszi le a fejét. Továbbra is szálfaegyenesen ül az ágyban, morzsolgatja a takaróját, fürkészve néz engem, és azt kérdezi: és mi jesz, ha nem? Mi nem? Hát mi jesz, ha nem jesz jendben? Dehogynem, rendben lesz a néni, ne félj. De csak tűnődik, gondolkodik. Aztán megszólal egy sziréna. Ez mentőautó, ugrik ki a kisgyerek az ágyból. Ez a Bejnát, a mentőautó!
S valóban, a mesebeli Bernát megáll a házunk előtt. A néni fia – maga is meglett ember – már várja. Hát, még sincs minden rendben. Az unokám rátapad az ablakra. Megbabonázva nézi a kivilágított mentőt, az egyenruhás mentősöket, a tolószéket, amit maguk előtt görgetnek.
Jó húsz percig szobrozunk az ablaknál, olyan, mintha három emelet magasságából tüzetesen átvizsgálná a mentő legapróbb porcikáját is. És akkor újra megjelennek a mentősök, hozzák a nénit, aki szerencsére magánál van és láthatóan kommunikál. Végignézzük, ahogy átteszik a tolószékből a hordágyra, betakarják pokróccal, aztán fóliával, nagyon gondosan, nagyon alaposan, de jó látni ezt a szakértelmet, ezt az emberséget, aztán elindulnak. Sziréna nélkül. Vagyis nincs életveszély.
A gyermek elraktározza mindezt. Látom. Engedelmesen hagyja, hogy bevezessem az ágyba. De mielőtt lehunyja a szemét, még megszólal. A mentőautó az nagyon jó autó. Ugye, nagyi?
Rengeteg hírrel bombáznak minket különböző portálok, s nem könnyű felismerni a valódi- és álhíreket. Ezért is fontos, hogy olyan weboldalakról tájékozódjunk, amelyek megbízható, korrekt információkat nyújtanak.
Az ujszo.com szerkesztőségében minden nap azért dolgozunk, hogy Önök kizárólag ellenőrzött, valós híreket kapjanak weboldalunkon. Ennek biztosítása meglehetősen költséges. Mi viszont szeretnénk, hogy minden kedves olvasónk hozzájuthasson az ellenőrzött információkhoz, ez azonban az Önök anyagi segítsége nélkül hosszú távon nem lehetséges.
Ezért kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.