Az ember, aki ott sincs

Gubík László mindig is szerette a reflektorfényt, még Samu István mellett is, amikor még a Via Nova dinamikus duójának egyik fele volt. Amikor még divat volt kommentelgetni a Facebookon, hosszú vitákban kérdezték meg, hogy amit tesz, azt az egó, hivatástudat vagy csak sima szereplésvágy hajt-e. Gubík már akkor is zokon vette, ha azt kritizálták, hogy megjelenik itt vagy ott, és közben mond dolgokat. Nem értette, hogy nem értjük, hogy az arc mögött hol a karakter.

Gubík László és még jó pár ismertebb személy 2011-ben elveszítették a szlovák állampolgárságukat, amikor felvették a magyart, mondjuk úgy: bedőltek a NER taktikájának. A külhoni szavazatszerzés véres zászlóivá váltak Gubík és társai, és többen úgy kalkuláltak, hogy Fico és Orbán „barátsága” elég erős. Valamiért még akkor sem esett le sokaknak, hogy ezek a „barátságok” érdekből köttetnek, és csak addig tartanak, ameddig nem fú erősebb szél a másik irányból.

Pár hete a NER talán felismerte, hogy a tíz-egynéhány év uralom, a feszültség folyamatos fenntartása, a propaganda nyomulása eléggé elmozdította az emberek ingerküszöbét, s a valósággal való szembesülés sok szemet nyitott fel. Előbb bedobták a Harcosok Klubja ötletét, majd jött az úgynevezett digitális honfoglalás, digitális szabadságharc.

A Digitális Polgári Körök létrejötte feltűnően egybeesett a Google és a Facebook – a NER két fontos digitális küzdőterének – új szabályának élesítésével, ami elvágta a politikai hirdetéseket a platformokról. Ahogy Frész Ferenc kiberbiztonsági szakértő is egy elemzésében rámutatott: a DPK-k lényege röviden az, hogy valós, humán jelenlétet hozzanak létre hivatkozási alapként, mikor majd a választás hajrájában beröffentik a bothadsereget.

Pár hete létre is jött a külhoni magyarokat összeboronáló Külhoni Magyarok DPK, ahol nem kis meglepetésemre Gubík László neve is megjelent, sőt egy rövid YouTube-videóban Gubík csatlakozása elég egyértelműen „be van jelentve”. Ami mégis meglepett, hogy a pártelnök tagad.

Hosszú, többéves politikai vízhordás után, élvezve a NER felől fúvó passzátszelet és a martosi projektre öntött nem kevés magyar adóforintot, az ember azt remélné, hogy élvonalbeli DPK-sként lép majd fel az egykori jogfosztott. De nem, és itt rengeteg kérdés merül fel az emberben.

Oké, a „szent” magyar állampolgárság – kabátként – lecserélhető, a nagyobb ügy érdekében, mondjuk. De most, amikor a NER épp el akarja hitetni velünk, hogy érti a kor rezgéseit, a Magyar Szövetség elnöke hátrébb lép a reflektorfényből. Ennek is üzenetértéke van, szerintem.