Az első amerikai elnöki látogatás Hirosimában

Japánba érkezett tegnap az amerikai elnök, hogy részt ve-gyen a G7-ek csúcsértekezle-tén. Látogatását azonban nem emiatt kíséri megkülönbözte-tett figyelem, hanem mert holnap ellátogat Hirosimába, amelyre az Egyesült Államok 1945. nyarán ledobta az első atombombát.

Barack Obama az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki tiszteletét teszi Hirosimában. A Fehér Ház már előzetesen közölte, hogy az elnöknek nem áll szándékában bocsánatot kérni, Obama azzal magyarázza a bocsánatkérés elmaradását, hogy háborús időkben a politikai vezetőknek nehéz döntéseket kell hozniuk.

Az Egyesült Államokban kevesen szorgalmaznak bocsánatkérést, de az akkori történelmi helyzet megértetését sokan felvetik. Például az atomtámadásról döntő Harry Truman elnök unokája. Az 58 éves Clifton Truman Daniel a The Japan Timesnak adott interjújában beszélt erről. Azt is leszögezte, „lehetséges egyidejűleg támogatni az atombomba bevetéséről szóló döntést, és közben megemlékezni a példátlan pusztításról és szenvedésről”.

Ez az álláspont mondható általánosnak a mai Egyesült Államokban. Kevesen osztják a Chicagói Egyetem professzorának, Robert Pape-nek az álláspontját, hogy az atombomba nem siettette, még csak nem is befolyásolta a japán fegyverletételt. Sokak szerint a második atombomba ledobását hadászatilag nem indokolta semmi, mert a japán hadvezetés már a megadás gondolatát fontolgatta, a szovjetek hadat üzentek és megkezdték a Kína területén állomásozó csapatok elleni inváziót. Emellett a japán hadsereg ekkor már vészes üzemanyaghiánnyal küszködött. Az álláspont hívei szerint az amerikai vezetés inkább az új fegyver lakott területre gyakorolt hatását akarta látni, és már a háború utáni erőviszonyokat szándékozott alakítani.

A közbeszédben inkább Wilson D. Miscamble történészprofesszor véleménye a meghatározó: „semmi ok nincs bocsánatot kérni az atombomba bevetéséért, amely katonai inváziónak vette elejét és életeket mentett meg”. A történész szerint botorság azt sejtetni, hogy Truman elnök, bár tudta, hogy a japán császári hadsereg már megadásra készül, mégis az atombomba bevetéséről döntött, mert így akarta megfélemlíteni a már kibontakozó hidegháborús légkörben a Szovjetuniót. A történész szerint döntésével Truman elősegítette a világháború csendes-óceániai lezárását, méghozzá a lehető legkevesebb amerikai áldozattal, és kevesebb japán élet feláldozásával. A történész fontosnak tartotta hangsúlyozni azt is, hogy ezzel Amerika lényegében ártatlan ázsiaiak millióit szabadította meg a japán elnyomástól, amely Mandzsúriától Pápua Új-Guineáig 17–24 milliónyi civil életét követelte. „A megoldások közül a legkevésbé rosszat választotta” – érvel Truman mellett a történész.

Érvelése általánosan elfogadott, és az amerikai média ezt tükrözi vissza. A Boston Globe azzal a címmel közölt vezércikket, hogy „Obama elnöknek azt barátságot kell ünnepelnie, amely éppen az atombomba után jött létre”. Az AP hírügynökség pedig az amerikai atomtámadásnak azt a japán túlélőjét szólaltatta meg, aki szerint a tragédiáért a japán kormány is felelőssé tehető.

Az amerikaiak azzal is szoktak érvelni, hogy a két bomba robbanásának hatása óvatosságra késztette a politikusokat, és ezzel mintegy megmentette a világot az atomháború rémétől.

Amerikai diplomaták évtizedeken keresztül kerülték, hogy részt vegyenek akár Hirosimában, akár Nagaszakiban a hivatalos megemlékezéseken. Ez 2010 augusztusában tört meg: akkor John V. Roos, az Egyesült Államok tokiói nagykövete megjelent a hirosimai emlékünnepségen. Példáját utódja, Caroline Kennedy – a néhai John F. Kennedy elnök lánya – is követte. Bár Jimmy Carter volt elnök 1984-ben megtekintette a hirosimai emlékművet, de három évvel azt követően, hogy elhagyta a Fehér Házat, magánemberként rótta le tiszteletét.

„Mindenkinek el kell látogatnia Hirosimába és a mindenki ebben az esetben tényleg mindenkit jelent” – fogalmazott John Kerry amerikai külügyminiszter egy múlt heti sajtókonferencián.