Az elköteleződéstől való félelem

A kávézó, ahova tartottak, a város legismertebb helye volt. Az első hely volt, amely bisztróként is működött. A helyiek felkapták, remek villásreggelijük volt. A férfi rendszeresen jár le, közel a lakás, ahol együtt élnek hónapok óta.

A kiskutya a nőé, magával hozta, amikor összebogozódott a sorsuk, és a férfi lakásába költözött. Az otthonuk minimalista volt, a bútorok letisztultak, minden elrejtve: a lehető legpraktikusabb módon, mondta a belső-építésznek, aki kialakította a belső teret.

Már nem is emlékszik, hányadik otthon ez, hányadik csajjal. Voltak hosszabb, voltak rövidebb szakaszok, de egyik nő sem maradt sokáig, annak ellenére, hogy azok maradtak volna.

Nem engedte őket közel. Pedig volt okos is, nemcsak dögös, a haverok mondták is neki, ezzel meg lehetne állapodni, de Petrát nem tudta kezelni. Nyolc hónapja élt vele, amikor egy reggel a semmiből belenézett a szemébe, és azt mondta neki, úgy érzi, boldog mellette. Megsimogatta az arcát, majd tovább itta a kávéját.

Mi a fene? Folyamatosan kavarogtak a fejében a vészjósló gondolatok. Ez mit jelent? Itt akar maradni, mellette, őt akarja? Egyáltalan mit is lát benne? Most akkor asszony, gyerek, ház, évi két kirándulás? Aznap este nem bújt vele az ágyba, helyette tévézett. Hagyta, hogy a lány egyedül aludjon el.

A következő napokban radikálisan kezdett viselkedni. Petra, mint aki tudja, mi zajlik, elnéző maradt. Okosan akarta csinálni, igyekezett megértő lenni. Próbált vele beszélgetni, érinteni őt, de ő nem engedte. Egy hét múlva Petra minden cucca egy kupacban állt a nappaliban. A nő csak állt, bámulva őt, és csak annyit mondott, nem ezt érdemli. Nem hát, tudta ő is, ez a nő kedves, türelmes, jólelkű, szorgalmas és olyan okos is.

Most egy másik nő karol belé. A kiskutyájával él, és vele. A szex jó, a beszélgetés üres. Ránéz, nem is érti, milyen sejtelmes oknál fogva ilyen boldog mindig ez a kislány. Kislányként látja, aki lelkesen fürkészi az apja tekintetét. Így érzi magát mellette. Apjaként: vezetgeti, terelgeti.

A kávézóban a kedvenc ülőhelye foglalt, viccelődik a tulajjal, a kedvenc törzsvendégnek szabaddá kellene tenni, de a tulaj nem reagál.

Meglátja Petrát. Elengedi a barátnőjét, zavarban van. A szakítás óta sosem futottak össze. Petra hosszan nézi, mintha levegőt sem venne. Zavarba jön, letépi a kabátját magáról, leül, sóhajt. Erős szívdobogása talán már-már hallható is.

Petra feláll, odalép hozzájuk. Misinek köszön, a lánynak pedig odaböki: cuki a kiskutya. Összeillenek.

Misi érti. A lány nem.