Az ég zöld, a fű kék

Az utóbbi időben ugyanis már bármit ki mernek jelenteni, és annak az ellenkezőjét is – mondjuk másnap. Néha már az sem lenne fura, ha a hírek, politikusi nyilatkozatok mellé odaírnák, hogy az mikor volt érvényes, mert lehet, másnap már éppen az ellenkezője lesz „igaz”. A választók pedig nem gondolják azt, hogy az imádott vezető gyakorlatilag ostobának nézi a szavazóit. Olyannak, aki mindent elhisz, még azt is, hogy az ég zöld, a fű kék. Sőt, a legelvetemültebbek még meg is magyarázzák, hogy a fű sosem volt zöld, és az ég színe sem volt kék – azt csak a gonosz másik oldal vagy egyenesen a háttérhatalom akarja elhitetni velük.

Feltűnt már önöknek, hogy a politikai pártoknak, vezetőknek, ideológiáknak ma már nem szimpatizánsaik, támogatóik vannak, hanem vakbuzgó, végsőkig elkötelezett híveik? Éppen ez a fordulat magyarázza, hogy a politikusok mindent is képesek eladni a híveknek – mint egy porszívóügynök, aki elhiteti a vevővel, hogy szüksége van a méregdrága, most akciósan kínált készülékre is. Előbb vagy utóbb az átvert emberek rájönnek, semmi szükségük nem volt ezekre a termékekre, a politikai hétköznapokban azonban ritka az, amikor egy-egy párt, vezető szavazót veszít azért, mert az rádöbben, semmi sem volt igaz abból, amit korábban ígértek neki.

A politikusok jellemzően mindig mást hibáztatnak, ők sosem felelnek azért, ha valami rosszul sül el. Mindig más a felelős a rosszért – az ellenzék, a másik oldal, a liberálisok, a kommunisták, a jobbosok, a balosok, csak ők nem. Ellenben a jó dolgokért mindig nekik kell hálálkodni – lassan már ott tartunk, hogy a Nap is csak a mi drága jó vezetőnk miatt kel fel naponta... Aki mást mond, az idegen hatalmak ügynöke, aki a vezér bukását akarja. Ugye ismerősek ezek az érvek? Ezért van az, hogy a politikusok egyre inkább a társadalom megosztásában érdekeltek, lehetőleg két táborra, a miénkre és az ellenségére – míg korábban a másik oldalt meggyőzni szerették volna, addig ma már tönkretenni, megalázni, letiporni. Mint egy igazi ellenséget. Mennyi családi, baráti kapcsolat ment tönkre ilyen viták miatt?

S hogy mindez még ne legyen elég, a politikusok stílusa is egyre alpáribb lett. Olyan szavak, káromkodások hagyják el a szájukat, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Csak idő kérdése, mikor kezdik el leprostizni, lepatkányozni, leférgezni az ellenfelet. Pardon, azt hiszem, ez már meg is történt. Mintha egy kocsmában lennénk, záróra előtt, amikor a sok részeg vitatkozik, néha össze is balhézik. Ahol simán elhiszik abban az állapotban, hogy a fű kék, az ég zöld. Ám van egy nagy különbség – a kocsma népe másnapra kijózanodik, és rádöbben, hogy átverték. A politikai valóságban pedig ez nem történik meg. Ott a kijózanodás (igazmondás) helyett még nagyobb hazugságot kell elhitetni a hívekkel. Napról napra emelni a tétet, fokozni a feszültséget. A hívek már úgysem veszik észre, nem hiszik el, hogy nemcsak hogy átverik, de – jellemzően – meg is lopják őket. Sőt, még meg is köszönik, hálásak érte. Séta közben pedig dudorásszák: az ég zöld, a fű kék...