Áthidalás

Philip, a svájci srác, egy párkányi padon ül, sőt terpeszkedik, nézi a Dunát. Philip a levegőben ül, nincs a padnak ülőkéje, Philip inkább budhaként lebeg a padcsonk mértani középpontjában, nem is nézi a Dunát, barna mocsok, maga elé mered, nem szomorú, gondolkodik, áthidal. Azért jöttek ide Mariával. Philip svájci német, vélhetően francia ősökkel, nem tudok vele beszélgetni. Annyit csak, hogy Dürrematt, meg Max Frisch, röhögünk, esszük a svájci sajtokat, mondjuk, hogy tér meg ember, ezt értjük, a történelmet nem, a rezervátumot sem, de Philip érti, hogy mi miért nem, s egyáltalán nem döbben meg. Philip utálja azt a híres svájci pontosságot, az összes görcsös, időpontos, nyüzsgős megfeleléskényszert, mondja, hogy ez itt nincs, és ez jó, itt mindenki ráér, nincs idő, megállt. Bólogatok, torkomban fanyar sírás, némán visszanyelem. Ám Philip nem érti, hogy a vendéglakásukba a javítóbrigád miért nem jött el arra az időpontra, amikorra ígérte, s miért kezdte még nagyobb rombolással a javítást. Most már szűkölök, nem tudom neki megmagyarázni, nem tudok svájciul. Ezt már sosem fogod megérteni Philip, ez örökre a mi titkunk marad, a patentünk, de Zoli erre azt mondja, csak naiv a fiú, nem járt még a Balkánon. Harminc kilométerrel odább egy fickó őrjöng, hogy nem kap meg mindent készen és lehetőleg azonnal, de a legrosszabb, hogy már nem is fogja. Ismerősömnek viszont van végre munkája, huszonnégy éves, egy roncs, eteti azt a rohadt futószalagot, rohangál kétszáz darab alkatrésszel, decemberben négyszázzal fog, de azt mondja, ezt még kivárja. Persze, a rezervátumon kívül talált csak melót, odaát, a főnöke szerint el is lehet menni, az erdélyiek meg a kárpátaljaiak a feléért is megcsinálják – a dupláját. El is megy, ott fogja hagyni. Visszatér a rezervátumba és kilép az időből. Ő is utálja az összes muszájt.

Philip lebeg a pad felett, mintha meditálna, összpontosít. Nem érti, miért nem tudunk élni és miért teszünk mindent tönkre magunk körül. Azt se, miért gyártunk mindenre azonnal alibit. Drága, tiszta szeműm, Philip, úgy tud rácsodálkozni erre itt, hogy egy hatéves gyerek kisétálhatna a szeméből. Decemberben elutazik Mariával és akkor megint nagyon, nagyon rossz lesz nekünk.