Átállítva

Vérnarancsba borult az alkonyat, amikor Bandika és Ervin a temetődombról megpillantotta a csomagküldő szolgálat sárga autóját, ahogy a faluból halad kifelé. Este hat óra volt, Bandika meg is jegyezte, hogy ezek a mai futárok nem sokat tudnak az illemről. Hogy lehet már ilyen időpontban csomagot kézbesíteni? A család békéje meg a magánszféra smafu? Ervin helyeselt, és egy száraz ágdarabbal megpiszkálta pipájában a dohányt, amely a szélcsend ellenére nagyon rosszul égett. Szerinte ugyan mindenképp faragatlanság, ha egy futár ilyen későn hozza házhoz a csomagot, amikor a család a nap végén végre együtt van, a konyhában pedig talán épp most teszik középre a nagy asztalszéket, viszont lehet, hogy a családi béke megőrzése szempontjából a várt küldeménynek legalább akkora a szerepe, mint a vacsorának. Ki tudja, talán épp vacsorát rendeltek. Na de hát kedves kuzin, kedd este egy háromszáz lakosú faluban? Ki rendelne itt futárral vacsorát? Itt az emberek egyszerű étkeket esznek, egyszerű napirendjük három komponensből komponálódik: munka, munka és munka. Bandika szkeptikus szavai elgondolkodtatták Ervint. Akkor talán csak a vacsora valamely komponensét hozta a futár, amely nélkül a vacsora nem készíthető el. Bandika nem hagyott fel a kételkedéssel. Mire gondol, hogy a futár hozta a bundás kenyér bundáját? Vagy olyasmire, hogy a tarisznyáját nemrég szögre akasztó családfő reggel vörös cikóriás rizottót rendelt asszonyától vacsorára, asszonya viszont a tarisznya szögre akasztásának pillanatában konstatálta csupán, hogy csak a rizottóba nem való castelfrancói cikória van otthon, a rizottóba való choggiaiból, illetve trevisóiból viszont egy szem se. Ezért ugrasztotta a futárt, aki a járási székhelyről a szükséges alapanyagot azonnal szállította is? Pontosan, gyújtott ismét pipára Ervin. Várták, ahogy a szürkület szürkére színezi a piros háztetőket, majd örömüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy ismét a nyári időszámítás szerint mérjük az időt.

Tavaly pedig még mekkora vitákat folytattunk róla, hogy szükséges-e, vagy sem, lesz-e róla uniós jogszabály, vagy nem, most meg a kutyát sem érdekli, hogy a téli vagy a nyári időszámítás szerint maradunk otthon.

Maga nem zavarodott össze vasárnap reggel az átállítástól, kérdezte Bandika. Ervin bevallotta: annyi dolga volt, hogy valahogy... nem is maradt ideje összezavarodni. Még a pipadohánya is kiszáradt. Meg idén mintha elmaradt volna a nagy tavaszi fáradság is. Bandika elmondta, ő úgy hallotta, hogy a többi közkedvelt tömegrendezvényhez hasonlóan azt is elhalasztották nyárra… vagy jövőre. Kár, mert minden évben éppen annak az apropóján szoktam kivenni két szabadnapot, ecsetelte Ervin. Na várjunk egy percet, de nem, hogy munkanélkülinek tetszik lenni? – vágott közbe Bandika. Ervin széttárta karjait: na hát persze, az vagyok, de tetszik érteni, hogy hogy értem, nem? Bandika bólintott, és bár nem értette, azt mondta, hogy érti.

A szerző a Vasárnap munkatársa