Ami jó a rosszban

Tíz esztendeje kezdődött el a vagyonjegyes privatizáció, amelyben az akkori Csehszlovákia polgáraiként az Új Szó olvasóinak a többsége is érdekelt volt. A művelet dicshimnuszokkal kezdődött és macskajajjal ért véget. Ám mégsem katasztrófával, amellyel rosszakaróink riogattak. Egy évtizeddel ezelőtt összeomlott a szocialista vállalatok tervgazdálkodása és felvevő piaca. Azonnal cselekedni kellett, hogy a gyárak ne termeljenek a valódi piacon eladhatatlan ócskaságokat. Ilyesfajta termékszerkezet- és szemléletváltásra az akkori gazdasági vezetők többsége képtelen volt. A társadalom abban az időben még hevesen ellenezte, hogy megnyissuk a piacot a külföldi befektetetők előtt. Önjelölt hazai kapitalisták sem jöttek szóba. Ezt az álláspontot utólag a kladnói Poldi Acélművek szomorú esete igazolja; a céget a hazai vállalkozók tudatlansága és gátlástalansága juttatta a csőd szélére. Gyors és sikeres megoldásnak a vagyonjegyes privatizáció tűnt. Ma már tudjuk, hogy mekkorát tévedtek ennek a módszernek a szószólói. Nagyon drága tandíjat kellett fizetnünk azért, hogy rádöbbenjünk: megfelelő jogi normák és szabályozás nélkül a liberális piacgazdaság sem működőképes. Bizonyos mértékig a vagyonjegyek tulajdonosai is ludasak a történtekben, hiszen úgy ugrottak fejest a kapitalista halastóba, hogy nem tudtak úszni a merőben új környezetben. Persze nem sejthették, hogy a jogtalanság és a farkastörvények mocsarába vetik magukat, amelyben még a tapasztalt befektetők közül is sokan odavesztek. Voltak azért előnyei is a vagyonjegyes privatizációnak. Például nem születtek gyanús vagy égbekiáltóan igazságtalan döntések a versenytárgyalások végén. Kezdetben nem sok esélye volt a korrupció elburjánzásának sem. Ezek a kedvező jelenségek még markánsabbak lehettek volna, ha jobb törvények és vállalkozói erkölcsök segítik a kisbefektetőket. A totális gazdasági összeomlással fenyegető helyzetben azonban nem jutott idő a kellő feltételek megteremtésére. Mára mégis kilábaltunk a mocsárból. Gazdaságunk ígéretesen fejlődik. A csehek egyre nagyobb hányada pedig főleg saját életszínvonalának a javulása révén tudatosítja, hogy a kisebbik rossz melletti döntésnek azért voltak előremutató pozitívumai is.

A szerző a Mladá fronta Dnes gazdasági szakértője