Aljas fapados üzletpolitika

Fizetni kell a feladott poggyászért (ez még elfogadható), a székszámért (akár még ez is), a fedélzeti csomagért (ami nagyobb, mint egy kis hátizsák), és még sorolhatnánk. Van még egy elem az üzletpolitikában, amely eddig nem verte ki a biztosítékot, pedig sokkal undorítóbb, mint az összes többi. Ez pedig a családok, barátok, együtt utazók szándékos szétültetése. Közben pedig az unióban elindult egy folyamat, amely végre módosíthatja a 2024-es, az uniós légiutasok jogairól szóló 261-es jogszabályt, így akár a fapados szétültetés tilalma ebbe is belekerülhet. A spanyolok a poggyászcsatát első körben úgy oldották meg, hogy illegális díjnak minősítették a kézipoggyászért felszámolt felárat, és hogy ennek nyomatékot is adjanak, 179 milliós bírságot szabtak ki öt fapados légitársaságra. Az eset pedig további kormányokat, fogyasztóvédelmi szervezetet is arra buzdít, hogy hasonlóan járjanak el, egy korábbi, 2014-es európai bírósági ítéletre hivatkozva, amely kimondta: „a kézipoggyász nem terhelhető külön díjjal, feltéve, hogy súlya és mérete megfelel az észszerű és biztonsági követelményeknek”.

De térjünk vissza a szétültetésre. Ez a gyakorlat arról szól, hogy szétültetik (jellemzően a gép két végébe, minél távolabb egymástól) az együtt utazókat csak azért, hogy még egy utolsó zsarolással próbálkozzanak, hogy az utas inkább fizessen, csak egymás mellett tudjanak ülni. Ezt akkor is megteszik a légitársaságok, ha egy foglalásról van szó, pedig ennél nagyobb bizonyosság nincs is, hogy az utasok egymás mellett szeretnének ülni a fedélzeten. De ők ezt pontosan tudják, csak ezt a „luxust” felárért kínálják – korábban az volt a gyakorlat, hogy ha egy foglalásban voltak az utasok, akkor, ha lehet, akkor egymás mellé ültették őket, extra költség nélkül.

Persze, ez lehet kényelmi szempont, ám bármikor előfordulhat olyasmi az út során, amikor azzal tudják az utasok magukat nyugtatni, hogy azok közelében vannak, akiket szeretnek, és nem egy vadidegen mellett ülnek csak azért, mert a légitársaság ennyire aljas üzletpolitikát folytat.

Az Air India légitársaság tegnapi halálos balesetével kapcsolatban még keveset tudunk, a cikk írásakor még azt sem lehet tudni, hogy vannak-e túlélők, de éppen ez juttatta eszembe ezt a problémát, hogy mennyire aljas módszer szétültetni az utasokat, akik egy incidenskor, vagy akár, mint a csütörtöki baleset esetében, tragédia során nem ülhetnek egymás mellett. Ez egy olyan gyakorlat, amely minden emberi méltóságot sárba tipor.

Éppen ezért a készülő uniós szabályba ezt is bele kellene foglalni, hogy az egy foglalásban lévő utasokat nem lehet szétültetni, ahogy azt is, hogy a kabinbőrönd alap az utazáshoz, így azért sem lehet felárat kérni. Hogy ne lehessen 20 euróért hirdetni egy jegyet, ami végül 120 vagy 220 euró lesz. Hogy a fapados utazás ne legyen egyenlő az átveréssel, a megalázással, az aljas üzletpolitikával...