A VMSZ erkölcsi és politikai csődje

Egyre több a bizonyíték arra, hogy a kisebbségi politikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnya a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának kerékkötőjévé vált. Vajdasági vonatkozásban különösen szembetűnnek a károk, amelyeket a bankigazgató pártelnök Kasza József által vezetett VMSZ okoz. A gond az, hogy a VMSZ által eredménynek titulált káros megoldások a vajdasági magyarokat valójában eltávolították mind a tényleges autonómiától, mind a részarányos parlamenti képviselet, s ez által a legitim kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségétől is.

Saját párt- és csoportérdekeinek védelmében a VMSZ vezetői, első-sorban Kasza József és Józsa László, még a Djindjics-kormány idején személyesen is hozzájárultak a kisebbségellenes kisebbségi törvény kidolgozásához. A törvény alapján létrehozott legális, ámde nem legitim VMSZ-es nemzeti tanács sehogyan sem tud lábra állni. Nem is csoda. Ehhez ugyanis arra lett volna szükség, hogy tagjait a kisebbségi választók névjegyzéke alapján maguk a magyarok válasszák meg demokratikus többpárti választásokon. Az így létrejött kisebbségi parlamentnek kellene, hogy legyen kormánya, jogszabály-alkotási jogosítványa. Ilyesmiről azonban szó sincs. Józsa, a vajdasági magyarok pénztárosa legfeljebb elosztja azt a pénzt, amit a szerb hatalomtól és Budapestről kap. Mindenekelőtt a szépen kikerekedett munkatársi gárda fizetéseire és a „kapcsolatok ápolására”. Nagy igyekezetében, hogy biztosítsa magának a nagy hasznot hajtó „kormányzati felelősségvállalást” és lerázza magáról a nemzeti oldalt képviselő VMDP-t, Kasza a múlt év végén megtartott köztársasági választások előtt nagy fába vágta a fejszéjét. Azt fundálta ki, hogy a szerb kormány egyik alelnökeként nem követeli az ötszázalékos diszkriminációs választási küszöb törlését, hanem egy szerb koalícióban menti át magát a szerb parlamentbe. A VMDP pedig pénz és magyar médiatámogatás nélkül úgy sem tudja átlépni az ötszázalékos választási küszöböt. Ezt az utóbbit jól gondolta, hiszen az ötszázalékos választási küszöb a megfogyatkozott magyarságnak akkor is magas lett volna, ha a magyar pártok összefognak, s együtt indulnak. Arra viszont nem számított, hogy a Djin-djics utáni belső tisztogatás során a belgrádi székhelyű Demokrata Pártból pont azok hullnak ki a rostán, akik Djindjics idejében túl közel voltak a tűzhöz. Tadics, a Demokrata Párt új elnöke jobbnak látta, ha nem veszi nyakába sem a cukorügyekbe bonyolódott Csanakot, sem a feljelentések tömegével viaskodó Kaszát. A VMSZ tehát hoppon maradt. Kasza miatt most nincs magyar képviselő a szerb parlamentben. De nincsenek a magyar pártok által közösen begyűjtött magyar szavazatok sem, melyek birtokában a magyar politikai elit közösen követelhetett volna autonómiát a szerb, és kérhetett volna magyar állampolgárságot a magyar politikai elittől. Nincs továbbá részarányos képviselet és garantált helyek a magyaroknak a szerb parlamentben. Horvátországban, Szlovéniában már vannak. S vannak a szerbeknek is Koszovóban.

A kétpólusú vajdasági magyar politikai elit többségi hatalomhoz simuló szárnyának a bűne, hogy még csak meg sem próbáltuk, hogy közösen jussunk célba. Az elbukott köztársasági választások után Kasza elkezdett dörgölőzni Kostunicához. Nem fogta fel, hogy miután az egész magyar közösség súlya a negyvenezer magyar távozása után jócskán megcsappant, többé nincs szükség magyarra a szerb politikai színtéren. A múlt év decemberében megtartott köztársasági választások után Kostunica és Tadics, a szerb nemzet érdekeit szem előtt tartva, gyorsan kiegyezett. Koszovó, Hága, Szerbia és Montenegró államközösség, nemzetközi nyomás: ezek a tényezői a küzdelemnek. Tadics Demokrata Pártja egyértelmű támogatást ad a szerb képviselőházban Kostunicának, aki tovább kormányozhat. Ebben a játszmában az atrocitásokkal megfélemlített vajdasági magyarok lassan túszszerepbe csúsznak. Kostunica levette a kezét, nemcsak a magyarokról, hanem Kaszáról is, akit a besöpörhető magyar szavazatokkal együtt átengedett Tadicsnak. Ő nagylelkűen belegyezett: nem egyenrangú partnerként ugyan, de egy „stratégiai megállapodásnak” becézett dokumentum alapján a szerb érdek magyarok között történő érvényesítése céljából mégis alkalmazza a VMSZ-t. Azzal fizetett, hogy a VMSZ a tartományi választásokon részese lehet Tadics Demokrata Pártja által létrehozott koalíciónak. Szerbiának nem felel meg a kisebbségek részarányos képviselete. Túl sok legitim kisebbségi képviselő foglalhatna így helyet a köztársasági parlamentben. A VMDP a vajdasági magyarság alapérdekeit szem előtt tartva a kisebbségi képviselők legitimitásáért, a legitim képviseletért száll síkra. Követeli a kisebbségek számarányos képviseletét, valamint a garantált képviselői helyek intézményének beiktatását a köztársasági választási törvénybe. Ilyen körülmények között készülünk most a tartományi választásokra. Tadics Demokrata Pártjának a nyomására, a VMSZ asszisztenciája mellett a Vajdaságban nem vezették be a kisebbségek számarányos képviseletét. Nem hozták létre a kisebbségi választók névjegyzékét. A VMSZ és Tadics demokratái által szorgalmazott természetes küszöb pedig csúfot űz a multietnikus Vajdaság koncepciójából.

A szerző a VMDP elnöke