A vatikáni szerződésről

A vatikáni alapszerződést 2000-ben kötötte meg a Szlovák Köztársaság és a vatikáni Apostoli Szentszék. A szerződés az állam és a szlovákiai katolikus egyház kölcsönös viszonyát hivatott szabályozni, és célja a katolikus egyház független működésének biztosítása. Az alapszerződés keretszerűen tartalmazza a katolikus egyház finanszírozásával, a lelkiismereti szabadsággal, az egyházi ünnepekkel, a hadseregen és rendőrségen belüli lelkipásztori tevékenységgel és az iskolai hitoktatással kapcsolatos megállapodásokat. Az első, tehát az alapszerződés, még további, az állam és a katolikus egyház közti részterületeket szabályozó egyezmények megkötését feltételezi. Így jött létre 2002-ben a fegyveres erők és a rendőrség katolikus hívőinek lelki szolgálatáról szóló szerződés, 2004-ben pedig a katolikus nevelésről és művelődésről szóló megállapodás. A negyedik, a lelkiismereti szabadság érvényesítésének részleteiről szóló (rész)szerződést még nem fogadta el a parlament.

Olvasónk kérdésére válaszolva a továbbiakban a vatikáni szerződés néhány emberi jogi elemét ismertetjük, a vatikáni szerződésnek ugyanis nemzetközi emberi jogi jellege van, mivel tartalmazza a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való alapjogot is. A vallásszabadság alapjoga az egyén számára lehetővé teszi, hogy megvallja vagy ne vallja meg vallását, a tényt, hogy hívő-e vagy sem. Mindenkinek joga van a „vallástalansághoz” is, de ha valaki hívő, mint olvasónk, joga van szabadon gyakorolni a vallását „együttesen” és „nyilvánosan”, amely alapjogot az államnak garantálni kell. A vatikáni szerződések alapján a hívő szülőnek joga van ahhoz, hogy kiskorú gyermeke erkölcsi és vallási neveléséről döntsön.

Ha már olvasónk a gyóntató esperesét említi, a gyónással kapcsolatban a vatikáni szerződések rögzítik, hogy az állam köteles garantálni a gyónási titoktartást. Adott esetben ún. abszolút titoktartásról van szó, tehát a gyóntató papok nem kötelesek feljelentést tenni még akkor sem, ha gyóntatáskor súlyos bűncselekményről értesülnek – ellentétben másokkal, hiszen a Tt. 300/2005 sz. Büntető törvénykönyv 340. §-a szerint, ha valakinek hitelt érdemlően tudomására jutott olyan bűntett elkövetésének ténye, amelynél a kiszabható büntetési tétel felső határa legalább tízévnyi szabadságvesztés, vagy amely vesztegetési jellegű bűncselekmény, és azt nem jelenti rögtön a bűnüldöző szerveknek, bűncselekmény bejelentésének elmulasztásáért akár 3 évig terjedő szabadságvesztésre is ítélhető.

Végül megjegyzendő, hogy az állam 2002-ben a vatikáni szerződéshez hasonló megállapodásokat kötött más regisztrált egyházakkal és egyházi felekezetekkel is, amelyekben szintén az azokkal való viszonyát szabályozza. Ezeknek az egyezményeknek, a vatikáni szerződést is beleértve, ugyanakkor az állam semlegességét is tükrözniük kell, az alkotmány 1/1. cikke alapján ugyanis a Szlovák Köztársaság nem kötődhet egyetlen ideológiához vagy valláshoz sem. Ez azt is jelenti, hogy az állam sem az egyházakkal általában és konkrét egyházzal sem kapcsolódhat össze intézményesen, az állam pedig nem azonosíthatja magát egyetlen egyház tanításával sem.