A várakozás varázsa

Felgyorsítjuk az életet. Nem tudunk várni. Folyamatosan sietünk valahova. Jelenleg a karácsony felé. Nem csodálkozom, hogy a lakosság többsége számára a karácsony az éjféli szentmisével véget ér, pedig hát lényegében akkor kezdődik, akkor kellene hatalmas örömet éreznünk. Az előtte lévő időszak a várakozás ideje. Advent négy hete számunkra egy kis „elvonókúra” lehetne, amikor bizonyíthatnánk: képesek vagyunk türelmesen várni. Nem csak a karácsonyra. Igenis megengedhetjük magunknak ezt a „luxust”!

De vajon milyen lesz, amikor végre eljön a karácsony? Idegesek leszünk, frusztráltak és dühösek, egyesek azt kívánják majd, hogy végre legyen vége. A karácsony a béke és a nyugalom ünnepe – de van, aki számára kész harcmező.

Az adventi koszorún lévő négy gyertya számomra azt a négy kívánságot jelképezi, amit a karácsonyfa alá szeretnék tenni. Olyan dolgok lesznek, amiken még dolgozni fogok. Az egyik ilyen óhajom az lesz, hogy jobban ki tudjam élvezni a várakozás örömét. Erről eszembe jut az a fából készült szamár, amit egy Albert Šimrák nevű fafaragótól kaptam.

A nyáron összeadtam a  át a menyasszonyával, cserébe egy faszobrot ígért ajándékba. Esküvő egy hintalóért! Mindig is erre vágytam! És ő tényleg megalkotta: a szobor egy nap hirtelen ott állt a plébánia folyosóján. Utánfutóval szállította, út közben rengeteg örömöt szerezve azoknak, akik lefotózták a különös jelenséget, mert bizony úgy néz ki, mint a mesebeli Shrek szamara. És mennyi örömet fog még szerezni! De még be kell fejezni. Alig várom, hogy karácsonykor először felüljek rá.

Advent idején néha becsukom a szemem, és álmodozni kezdek. A tűzhelyről káposztaleves illata száll. Anya, apa és a húgom a konyhában ülnek. Karácsony este van. Egy pillanat alatt lecsúszok a szamár hátáról, és csatlakozom hozzájuk, hogy dobjak a dobókockával – az előttünk lévő társasjáték bizonyítja, hogy karácsony van. És mi újra együtt vagyunk.

Amikor végigmustrálom a befejezetlen hintaszamarat, eszembe jut, hogy egy hónap választ el mindettől. Négy hét várakozás. A szamárra, anyára, apára és a húgomra. Karácsony estéjére.

Adventkor nincs hova sietni. A „Last Christmas” még várhat. Nincs stressz, nincs sietség, nincs idegeskedés, nincs szeretethiány. A koszorún már ég az első gyertya abból a négyből, amit a vietnámi boltban vettem. Az advent a karácsony előfutára, és igazi várakozás nélkül a karácsony nem lenne oly varázslatos.

A szerző a Plus 7 dní munkatársa