A társadalmi feszültség nem oldódik

Ez minden nyár előtt így volt, s van most is, de napjainkban mégis más a helyzet. Van egy hosszan tartó társadalmi kór rajtunk, a társadalmi feszültség. Hiába mondjuk, hogy engem nem érdekelnek az álhírek, a világ eseményei, a hatalomhajhászás, a politikai cirkuszok – benne vagyunk a „játékban”. Letagadhatjuk, de magunknak ártunk.

Azt viszont jogunk van akarnunk, hogy engedjenek nyugodtan és természetesen élni. Minket, polgárokat.

Nem túl régen Robert Fico arra szólította fel a politikai pártokat, hogy szüntettessék meg a vasárnapi politikai TV-műsorokat, mert azok nélkül meglennénk, és más napokon is meg lehet azokat tartani. A téma elég gyorsan hangtalanul elszürkült, az ellenzék ugyan kardot rántott ellene, de a műsorok megmaradtak a tévékben. A politikusok most vasárnap is ott virítottak a képernyőkön.

Ám engem nem is annyira a tegnapi megnyilvánulások gondolkodtattak el, hanem még mindig Robert Fico előző vasárnapi „előadása” jár a fejemben, amikor a miniszterelnök az alkotmánymódosítás parlamenti vitája előtt félórás monológot adott elő, melyben hatalmas jelentőséget tulajdonított alaptörvényünk modernizálásának.

Teátrálisan többször széttárta a kezét, hogy ő már nem tud mit tenni, mindenki őellene van, bármit tesz, semmi se jó, amit ő csinál. Az újságírókat meg – felemelve hangját – szokásos módon alaposan letolta, hogy bezzeg nem képesek egyetlen sikeréről se írni, nekik is mindig ő a rossz.

Rejtélyes, mi volt Fico igazi célja ezzel a beszéddel, mindenesetre a parlament szeptemberre halasztotta az alkotmánymódosításról szóló szavazást.

Aki nem hitte el, hogy a 2023-as előre hozott parlamenti választás után a szlovák politikában száznyolcvan fokos fordulat következik be, az most, a Smer húsz hónapos regnálása után már meggyőződhetett róla, hogy a végrehajtó hatalom a kitűzött céljainak a háromnegyedénél tart. Nem könnyű ezt a tényt tudomásul venni egy független demokratikus jogállamban. Legalábbis Szlovákia az Alkotmánya szerint annak számít.

Robert Fico szerint Martina Šimkovičová a kormányprogramot kitűnően teljesíti a kultúra területén, a többi minisztere is igazán a teljesítőképessége felső határán dolgozik, a védelmi minisztere, Robert Kaliňák önmagát is felülmúlja, a rendőrség pedig – a terheltsége ellenére – hasonlóan, mint tavaly, csapatot küld az adriai partokra, hogy az ott nyaraló szlovákiaiaknak segítséget nyújtson.

Egyszóval, a kormányfő szerint elégedettek lehetünk a kormányprogram teljesítésével.

A parlamenti ellenzék azonban a Ficóval elmondottaknak a tökéletes ellentétjét állítja. Hogy kinek van igaza, annak eldöntését én a gondolkodó, becsületes, dolgozó és az államot fenntartó polgárokra bíznám. Az istenadta népre.

Ha a politikusok nem tudnak megegyezni, akkor döntsön az, illetve azok, akik az országban a legfontosabbak.

A nyári szünet előtti utolsó parlamenti ülésen számtalan fontos téma volt porondon, de a fontos kérdésekben nem születtek döntések. Nem hiszem, hogy amikor a politikusok majd jól kipihenve szeptemberben ismét munkába állnak, jobb lesz a helyzet.