A színház…

A színházi előadás rendszerint jól megkomponált üzenetet, igazi értéket közvetít, nevel. Örök érvényűen hitet tesz az emberi szabadság mellett.

Nekem személyesen minden színházi előadás ünnep. Az elmúlt héten két előadást sikerült látnom. Egyet Pozsonyban, egyet a Jókai színházban Komáromban. Stílusában, eszköztárában, üzenetének keretezésében két kiváló, de mégis különböző előadásban volt részem. A pozsonyi Astorka Színházban két idős ember (Halpern és Johnson, azaz Milan Knažko és Vlado Černý) „életvívódásainak” lehetünk tanúi. A legkülönbözőbb vélt és valós sérelemhalmaz feloldását látjuk. A kiutat is kereső és megmutató szerző két kiváló művész segítségével utat mutat: a megbékélés útját.

A komáromi színház Jókai Mór: Az elátkozott család című előadása talán jókaiasan nagyívű és pazar, de alapvető gondolatiságában ugyanazt az üzenetet hordozza, mint az említett pozsonyi előadás. Jelesül, hogy nem szükségszerű a gyűlölködés! A szabadság semmivel nem helyettesíthető! A szabadság utáni vágy semmilyen eszközzel végérvényesen ki nem irtható! A kritikusok majd megteszik szakmai észrevételeiket... Én csupán laikus, színházszerető és -tisztelő emberként szubjektívan hadd jegyezzem meg, minek is örültem. Köszönöm a művészeknek és valamennyi nélkülözhetetlen közreműködő alkotónak és szervezőnek a Jókai-társulat munkáját.

Külön öröm volt számomra – rendkívüli élmény – a pap hitének és egyházának védelme, a Mokos Attila színész által megjelenített drámai küzdelmének ábrázolása. Hasonlóképpen a politikai érdekalapú, a korhű társadalmi struktúrában korlátlan hatalmú alispán (Gál Tamás) mintázása, majd bukása. Nagy-nagy öröm az új, fiatal művészgeneráció megjelenése.

Az ünnepi előadás okán a közönség soraiból nem hiányoztak az „ún. politikai celebek” sem, Jelen voltak aktív és volt kormánytagok, képviselők. Tiszteletét tette Kövér László, a magyar parlament elnöke is.

Szeretném remélni, hogy mindannyian, de főleg az aktív politikusok is megtértették a darab üzenetét: vessünk véget a gyűlöletbeszédnek! Folytassunk párbeszédet – szabadon a szabadság érdekében!

A világ, de közép-európai történelmünk is számos mementóval szolgál. A diktatúrák sok-sok szenvedés forrásai, de szerencsére csupán időszakiak – szemben a szabadság gondolatával, mely végtelen.