A sziget bája

Ülünk a medence szélén Effel, valahol magyarhonban, és nézelődünk. A víz forró meg még forróbb, ember legyen a talpán, aki belemerészkedik. Jóféle gyógyvíz, szinte érzem, hogy bizsergeti az évek óta ideggyulladásos vállamat. Egyszer csak azt mondja Ef: Észrevetted, milyen formátlan ez a magyar nép? Szinte nem látsz egy normális alakú embert. Naná, mondom, persze, hogy nem látsz. Ide csupa beteg és megfáradt ember jár. Na de a gyerekek! Mind el van hízva! Valóban, csupa hájas lurkó gömbörög szanaszét. Úszógumis csípők, löttyedt hasak, ferdült gerincek, borzalom. Hát igen. Televízió, internet. Még ha könyv lenne, de aligha. Nem mozognak, csak ülnek a valagukon egész nap, aztán csodálkozol, hogy már a kiskorúak vérében is sok a zsír meg a cukor. Kvitteljük a kiábrándító valóságot. Aztán két zeneszám között a legszórakoztatóbb és leghallgatottabb rádió a fülünkbe harsogja, hogy az első negyedév statisztikája szerint soha ilyen kevés gyerek nem született Magyarországon. S jönnek az olcsó, triviális tippek: ki kellene kapcsolni az áramot esténként, olcsóbban árulni a Viagrát. Kibicnek semmi sem drága, élcelődnek nagyágyúkámék, mintha a marslakókról lenne szó. Eszükbe sem jut, hogy valami más oka lehet a dolognak, mint a nemi gerjedelem csappanása. Az biztosan nem, mondom Efnek, hiszen a magyarok előkelő helyen állnak a szex gyakorlásában. „Nagyonokos” és „nagyonszórakoztató” rádió azon nem agyal, hogy talán az életmóddal és az életszínvonallal lehet némi gond. Hogy hajt a nép, mint a barom, és a mának él. Hogy késik a jóléti fordulat. Hogy hiába mondják, holnap jobb lesz, ha ébredéskor mindig ma reggel van. Hogy az olló egyre tágabbra nyíló két szára között, mint a brandenburgi kapu alatt, a nemzet elmasírozhat külföld felé. Nem az ő gondjuk, ők csak a nagyonokos, nagyonszórakoztató és leghallgatottabb nagyipar. Miközben egyre több a forrásszegény község. Szegények, hogy szomjazhatnak, mondja Ef. Nincsen nekik se forrásuk, se vizük. Inkább pénzük, teszem hozzá. Csak így szebben hangzik. Már akinek. Szegény magyar nyelv. Szó szerint szegényedik, akár csak használói. Mi meg csak lopjuk itt a napot a vízparton. Szinte lelkifurdalásom támad. Hiába, mi már pihenni sem tudunk normálisan, mondom Efnek, és csomagolni kezdek. Menjünk innen, az agyamra megy ez a leghallgatottabb. Ezek a népek azt hiszik, hogy e nélkül nem lehet strandolni. A nyílászárón áthaladva, amely idefele kapu volt, kilépünk, és magunk mögött hagyjuk a kollektív hülyítés üde szigetét.