A szeretet napjai

Alig van ember, akinek ne lenne valakije a temetőben. Állunk a síremlékek között, lélekben találkozunk azokkal, akikkel már földi életünkben nem találkozhatunk. Elménkben megjelennek megtörtént események, amelyek széppé, tartalmassá, sikeressé, olykor bánatossá is tették életünket, mert bizony az élet sok mindent rejteget. Sokak fejében átvonul az a gondolat is, hogy mit nem tettünk meg, amit pedig megtehettünk volna, s azon is elmélázunk, mit jelentettek nekünk eltávozott szeretteink, barátaink, szomszédaink, tanítóink, művészeink. Koromból kiindulva elmondhatom, hogy sokkal gazdagabb lélekkel jövök ki mindenszentekkor a temetőből, mint amikor bemegyek. Megújul bennem valami, amiről a mindennapok követhetetlen hullámverésében megfeledkezünk. Nincs időnk, mindig sietünk, nem győzzük megoldani a halmozódó feladatokat.

Nem oly túl régen úgy fogalmaztam egyik írásomban: „talán a szeretet hiányzik”. Ez akkor volt, amikor úgy éreztem, nem vagyunk képesek a társadalmi feszültségből kilábalni, pedig már évek óta jobb életre vágyunk. Sajnos most is azt gondolom, hogy még mindig benne vagyunk a mókuskerékben, és nem enyhül az évek óta tartó állapot. Tartósan polarizálódott a társadalom, aminek számos oka van, s az egyik az lehet, hogy mi, polgárok is eltávolodtunk egymástól, versenyt futva az idővel, és sokakból hiányzik a lélek étke, a szeretet. Közgazdász lévén belém vésődött a tény, hogy az emberi szükségleteknek két fő összetevőjük van: egy anyagi és egy lelki, amelyeket ki kell elégíteni, hogy boldogok lehessünk. Úgy érzem – sajnos –, hogy a rendszerváltás után sokan az anyagiakat részesítették előnyben, miközben a szellemi-lelki életüket elhanyagolták. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az elmúlt 36 év alatt a szenvedés szélére sodródtak bizonyos társadalmi csoportok, a valóság lesújtó: életveszélyes rossz szokások, hajléktalanság, bűnözés, kábítószerezés, egyre súlyosabb elszegényedés...

A mindenszentek kiváló alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, elgondolkodjunk, változtassunk emberi kapcsolatainkon, közeledjünk egymáshoz. Hagyjuk el rossz szokásainkat, amelyekkel magunknak ártunk! Segítsük azokat a csoportokat, akik bajban vannak, sokszor egy jó szó is sokat jelent. Érezhetően növekszik az idős, öreg emberek száma is a társadalomban, sok esetben alacsony nyugdíjból tengődnek – sokszor egy semmibe nem kerülő apró hajlandósággal is örömet szerezhetünk. A jótett és a szeretet az emberi boldogság alapja. Szeretettel emlékezzünk az elhunytakra, s e szeretetből merítsünk erőt a továbblépéshez is!