A szegénység kosara

A szegényedés és szegénység veszélye annak következtében jött létre, hogy a havi fizetésünk, jövedelmünk nem növekedett olyan mértékben, mint a kiskereskedelmi árak az üzletekben (infláció), ami azt váltja ki, hogy ugyanannyi pénzért fokozatosan egyre kevesebb árut kapunk. Így természetes, hogy csökkenni kényszerül a fogyasztásunk. Ha nem elég a havi fizetésünk, nyugdíjunk, de van megtakarított pénzünk, akkor kezdjük kiszedegetni a bankból a hiányzó eurókat. És ha már az is elfogyott, kezdünk megijedni, hogy mi lesz, hogy lesz tovább. Fokozatosan húzzuk be a nadrágszíjat az utolsó lyukig. Közben, előnyünkre pár kilót is leadunk. Hozzáteszem: nem csak az élelmiszerárak okozzák az elszegényedést, a fogyasztás törvényszerű csökkenését.

Ha belenézünk a statisztikai adatokba, tisztábban látjuk és értjük meg a veszélyt. Az utóbbi négy évben ijesztően romlott a helyzet. Az utolsó adatok félelmetesek. Az 5,5 milliós kis országunkban nemrég 980 ezer embert jegyeztek a szegénység küszöbén – ez majdnem egymillió –, ami a lakosság 18,3 százaléka, tehát a népességünk majdnem egyötöde. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt sem, hogy a nyolc megye adataiban óriási különbségek vannak, amit évek óta nem sikerül csökkenteni, közelebb hozni.

Az adatok igazolják, hogy az életszínvonal tekintetében az Európai Unióban az utolsó négy között tanyázunk Magyarország, Románia és Bulgária társaságában.

Szlovákia nagyban ugyanolyan helyzetben van, mint a lakosság. Hiányzik a pénz az állami költségvetés bevételi oldalán. Nem mostantól. Sokkal régebbtől. Nincs gazdasági növekedés az országban, és csak a lakosság adóiból és az állami illetékek befizetéséből élünk. A végrehajtó hatalom felelőtlenül kezeli a közpénzek elosztását, és csak magukkal törődnek. A közpénzeket saját érdekükben teszik oda, ahová akarják, például fizetésük azonnali duplázásával biztosították a jólétüket, a Cirill és Metód hittérítők ünnepének mértéktelen finanszírozásával (mintegy 700 ezer euró!) a csökkenő létszámú választótáborukat igyekeztek megőrizni, és az első konszolidációs csomag után most éppen a másodikat próbálják kiagyalni.

Szlovákia határokon felül tűrő lakossága változásra vár. Az embereket már nem igazán lehet meggyőzni arról, hogy Robert Fico kormánya az ország minden polgárának akar szolgálni. 2006-tól erre számtalan lehetőségük volt. Egyszer sem bizonyították. Az elszegényedés helyett nyugodt, szabad, demokratikus jogállamban akarunk élni.