A számok nem hazudnak?

Kivételt kapnának például a sportgimnáziumok és a konzervatóriumok diákjai. A kivételek szükségessége minimum elgondolkodtató. Ha ugyanis teljes körben szeretné a minisztérium fejleszteni a végzősök matematikai ismereteit (ami nem légből kapott szándék, hiszen ezt követeli meg a munkaerőpiac, nem beszélve a pénzügyi tudatosság növekvő fontosságáról), és egy humán beállítottságú, matekból alapból gyenge gimnazista kötelezően érettségizik majd matematikából, egy sportgimnazista vagy egy konzervatóriumi diák miért nem? Neki nincs szüksége arra, amit az intenzívebb matematikaoktatástól kapna? Akinek jobb a sprintje vagy a zenei hallása, az eléldegél rosszabb matekkal is? Vagy azokban az iskolatípusokban a kötelező matematikaérettségi nehezebben kivitelezhető?

Érettségiző diák koromban véletlenül összetalálkoztam egy nálam talán húsz évvel idősebb ismerőssel, a beszélgetés pedig egy ponton az iskolára terelődött. Mi a jobb: a történelem vagy a matek? – hangzott a kérdés. A tapasztalt ismerős kifejtette, hogy szerinte a matek jobb. Méghozzá azért, mert a történelem változik – minden politikai rendszer a saját szájíze szerint magyarázza. A számok viszont nem hazudnak, nem csalnak: egy plusz egy az kettő nemcsak a kommunisták alatt, hanem a demokráciában is – zárta az érvelést. Azóta persze már tudjuk, hogy a számok sem mindig őszinték – ez is csak attól függ, ki magyarázza őket, és mi vele a célja.

Aztán ha már mindenki nagyon jól fog tudni számolni, összeülhetnek a legjobb számolók, és kiszámolhatják, mikorra készülhet el végre a 2012 márciusában leégett krasznahorkai vár felújítása. Ez az évszám az egyik fontos kiindulópont a számításhoz, a másik pedig az idei év: most írunk ugyebár 2025-öt. A reform leghamarabb a 2027-es érettségiket érintheti, vagyis van még idő. Nem kell kapkodni, nem hogy még elszámolunk valamit.