A Smer körmére égett a gazdaság?

Mindeközben Fico hátizsákjából nagy lyukakon át szóródik a kassza, neki meg nem jutott harmadik kéz, amivel megmarkolja az euró tízezreket. Alatta pedig Šimkovičová Prada köténykéjét Kaliňák tartja, és gyűjtik a lehulló aprót. A kérdés, hogy átjut-e a miniszterelnök a túloldalra, ahol majd a választások várják. 

Fico nagy büszkén jelentette ki a minap: „Elvégeztük a piszkos munkát.” Én – mondjuk – kétlem, hogy a külcsíny valóban annyira fájt a kormánynak, mint ahogy azt eljátssza. De hogy „piszkos munka” vár majd a jelenlegi kormányra, abban mindenki biztos volt. Az már megint egy másik kérdés, ki vágta meg a költségvetést – és mikor – annyira, hogy a jelen állapotba jutottunk. Persze a kormányfő – mint általában – most is az ellenzéken keresi a hiányt, elegánsan megfeledkezve arról, hogy Matovičék Covid-kormányzását egy korábbi smeres előzte meg. Akárhogy is keressük a hibákat a múltban, a jövő a jelenben dől el. 

Az itt és most gazdálkodásában pedig a Smer nem találja az övet a nadrágján, velünk, adófizetőkkel szemben. Nehéz eldönteni, ki vág nagyobb lyukakat a butykoson: Šutaj Eštok 46 milliós tűzoltóautói vagy Šimkovičová luxizása. A kormányzati pénzszórás középpontjában ezúttal is következetlen és pazarló forráskezelés áll, na meg a politikai „súly” és nem pedig rátermettség alapján osztogatott állami pozíciók. Ha kicsit mélyebbre kutatunk, a kupac legtetején az energiaköltségek támogatása áll – minden háztartás számára garantált, viszont mindez jövedelemtől függetlenül. 1,25 milliárd euró a legszociálisabb kormánytól, amelyik természetesen még mindig nem fogta fel, hogy amíg választókra „vadásznak”, sok olyan háztartás is a támogatásokat élvezi, amelyik nem épp a rászoruló kategóriába tartozik. 

A második pillérbe fizetendő járulék csökkentése a nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatóságát rontja, és „bevételi lyukakat” hoz létre. Mindemellett a 13. havi nyugdíjjal az egyre inkább elöregedő társadalom egy fokozatosan növő terhet cipel magával. Közben a munkaképes réteg egyre inkább vékonyodik, nem beszélve a gazdaságot leginkább ritmusban tartó középvállalkozói réteg folyamatos fejéséről. 

De talán a legkevésbé szem előtt tartott gazdasági időzített bombáról szeret a legkevésbé értekezni a kormányfő. A magas és növekvő államadósság miatt az államnak egyre nagyobb összeget kell fizetnie kamatokra. Ez „adósságtörlesztés helyett” költség, amely keveset segít a gazdaság fejlődésén. Ezt pedig a híresen rossz kínai hitelek egy olyan rémálommá varázsolják, amivel egy ilyen opportunista kirakatkormány, mint amit a Smer összehozott, soha nem lesz képes mit kezdeni. 

Ennyit röviden arról, hogy a konszolidációnak nevezett szépségtapasz alatt milyen sebek is tátonganak.