A romániai választás tanulságai

Magyar szempontból a legemlékezetesebb mozzanat az volt, amikor Orbán Viktor Tihanyban elmondott beszédében váratlanul együttműködésre érdemesnek ítélte a korábban magyarellenes megmozdulásairól elhíresült szélsőjobboldali George Simiont, meglátva benne a potenciális külpolitikai szövetségest. Simion is elkezdte dicsérni addigi ellenségét, az RMDSZ-t, mondván, ők az egyetlen professzionális párt a román kormányban. Ekkor mintha megállt volna egy picit a levegő: vajon egy ilyen „iránymutatás” képes lehet arra, hogy a romániai magyarok szavazatait a nacionalista Simion felé terelje? Mint kiderült, nagyon nem.

Érdekes volt látni, hogy olyan emberek emelték fel ekkor a szavukat, akik politikai kérdésekben nagyon ritkán szólalnak meg (például Tompa Andrea vagy Dragomán György írók), de Markó Béla volt RMDSZ-elnök is több helyen hangsúlyozta, hogy a Tihanyban elhangzottak nem segítenek a romániai magyarságon. Simion kampánycsapatai ekkor már „orbánviktoros” szórólapokat osztogattak a magyarlakta megyékben, rámutatva „a két vezető közös küldetésére”, ami az üzenetek szerint a keresztény Európáért vívott harc lenne. Közben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról számolt be, hogy információik szerint olyasmi kezd történni, amire már rég nem volt példa: Erdély nagyobb városaiban, Brassóban vagy Marosvásárhelyen utcán magyarul beszélő emberekre szólnak rá, hogy beszéljenek inkább románul. Vagyis a nacionalista, szélsőjobbos szellem, amint érezte, hogy kiszabadulhat a palackból, máris elkezdte tenni a dolgát.

A választó könnyen felejt, szokták mondani, úgy tűnik azonban, vannak választók és vannak témák, amelyekben a felejtéshez, a feledtetéshez több kell, mint egy-egy baráti ajánlás vagy pár ezer kamu TikTok-profil. Bár a mostani választás első fordulójában az RMDSZ által támogatott Crin Antonescu nem hozta különösebben lázba az erdélyi magyarokat, most hiába mosolygott rájuk az úzvölgyi magyar katonatemetőt néhány éve meggyalázó Simion, Hargita megyében Nicuşor Dan a szavazatok több mint kilencven százalékát szerezte meg. Valószínűleg nem azért szavaztak rá, mert teljesen egyetértenek vele, hanem azért, mert tudják, kicsoda Simion, és mit tett vagy mondott eddig. Nem tudjuk meg, mi lett volna, ha Georgescu játékban marad – tavaly novemberben ő a magyarok lakta vidékeken is sok szavazatot tudott szerezni.

Ne feledjük: Romániában elnöki rendszer van. Simion főleg Georgescu támogatására építette kampányát, azt ígérte, miniszterelnököt csinál belőle. Az, hogy a második forduló toronymagas esélyeseként végig agresszívan kommunikált, tévévitáktól maradt távol, vagy hogy a két forduló között 500 ezer közalkalmazott elbocsátását „ígérte meg”, hozzájárulhatott Simion vereségéhez, de a nyugat-európai diaszpórából ő kapta a több voksot. Továbbá ne feledjük: egy energikus ellenzéki politikusról van szó, aki még negyvenéves sincs. Vagyis nem megy sehová, hanem marad, és építi tovább a pártját, továbbra is valakik „ellen”. Közben olyan pártoknak kell tovább vezetniük ezt a húszmilliós országot, amelyek mintha nem értenék az emberek igényeit és gondolkodását, hiszen képtelenek voltak energikus és versenyképes jelöltet kínálni a félévesre nyúlt államfőválasztáson. Egyáltalán lehet még sikeres egy vezető vagy mozgalom, amely nem ellenségképre építi a mondanivalóját, hanem összetartozásra, fejlődésre és elérhető jólétre? Tanulság sok van, és mindegyik túlmutat Románia határain.