A minimálbér csapdája

Nem meglepő a hír, hogy elmaradt az érdekegyeztető tanács múlt péntekre összehívott rendkívüli ülése. Elmaradt már olyankor is, amikor az érdekegyeztetésben illetékes miniszterek zöme nem éppen rendes nyári szabadságát töltötte valahol a tengerparton. Az sem különösen szokatlan, hogy a felek ezúttal megszegték a vonatkozó jogszabályt, melynek értelmében július végéig meg kellett állapodniuk a minimálbér emelésének mértékében. Politikusról, kormánytagról sem első ízben derül ki, hogy a „közért” folytatott munkája során nem a törvény betűjéhez igazodott – mégsem történt különösebb baja. Itt ugyanis a törvénysértés is megideologizálható. Mint ahogy az is, hogy miért nem emelhető a minimálbér a szociális ügyi minisztérium által javasoltnál nagyobb mértékben.

A tárca ezúttal 480 koronával 6500 koronára emelné azt a javadalmat, amelynél kevesebbért hivatalosan senki sem alkalmazható. A szakszervezetek több mint félezerrel többet javasolnak, de van politikus, aki még ennél is bőkezűbb lenne. Érv van bőven, a nagyobb mértékű emelésért kardoskodók részéről éppúgy, mint az ezt ellenzőkéről. Míg a bőkezűbbek a Szlovákiára nem éppen hízelgő nemzetközi statisztikai összehasonlításokra hivatkoznak, a szűkmarkúbbak a hazai gazdaság állapotával érvelnek. Nem egészen megalapozatlanul állítják, hogy főképp a leszakadt gazdasági térségekben meghonosodott alacsony átlagbér sok munkáltatót sodorna elviselhetetlen helyzetbe, hiszen kétségtelenül tovább növekednének a kis- és középvállalkozók járulékterhei. Ennek következtében pedig valószínűleg újabb alkalmazottaknak kötnének útilaput a talpára, sok esetben feketemunkára kényszerítve őket. Kétségtelen, hogy a gazdaságnak elsőrendű érdeke a feketemunka visszaszorítása, de ennek nem kizárólagos módja a minimálbér féken tartása. Hatékonyabb megoldást jelentene a vállalkozók közteherviselésének csökkentése, mert míg az alkalmazottak összességének szinte a töredékét képezik a minimálbérért munkát vállalók, jóval többen vannak a minimálbérhez közeli fizetésért dolgozók, miközben jóval az átlagbér fölött keresők száma meglehetősen csekély.

Ivan Mikloš pénzügyminiszter a múlt héten örömmel jelentette be, hogy a vártnál jobban alakulnak a gazdasági mutatók. Az infláció mérsékeltebb a becsültnél, a reálkereset pedig a várt csökkenés helyett emelkedik. A „ha törik, ha szakad optimista” akár azzal is érvelhetne, hogy ne panaszkodjék a minimálbért kereső se, hiszen a reálkereset növekedésének köszönhetően több sört ihat a nyári hőségben, mint tavaly ilyenkor. A gazdasági helyzet kedvező irányvétele remélhetőleg előbb-utóbb rádöbbenti a gazdasági fejlesztés feltételeit alakító politikusokat, hogy nem elég, ha választási kampány idején szónokolnak a vállalkozói járulékterhek csökkentéséről, hanem tesznek is érte valamit. Akkor talán a minimálbérről folytatott érdekegyeztetésen is könnyebben megtalálnák az ésszerű kompromisszumot.