A maffia országa, Szlovákia

Nem, ezt nem én mondtam, nem is egy „minden hájjal megkent” ellenzéki újságíró, nem egy úgynevezett „Soros-bérenc” vagy civil aktivista, netalán egy brüsszeli hivatalnok, sőt még csak nem is az ukrán elnök vagy egy ellenzéki politikus nyilatkozta mindezt. Hanem ezek a mondatok a hatalom csúcsáról érkeztek, méghozzá Rudof Huliaktól, a Fico-kormány miniszterétől.

Akik figyelemmel kísérték az elmúlt évek politikai eseményeit, most talán egyetérthetnek Huliak miniszter úrral, aki ennek a rendszernek az embereként nyíltan kijelentette: ez az ország maffiaország. Az állami szintű maffiózók, áfacsalók és tolvajok országa. Egy olyan hely, ahol ha valaki valóban tenni szeretne az egyszerű emberekért, a megélhetésükért, akkor éppen ezekkel az erőkkel, maffiózókkal kell szembenéznie – és esélye sincs velük szemben bármiféle valódi, pozitív változást elérni.

De most álljunk meg egy pillanatra! Mert ezt nem a sarki kocsmában, két feles után mondta Pista bácsi, nem is Mari néni pletykálta a ház előtt. Ezt egy jelenleg is hivatalban lévő miniszter mondta, akit maga az államfő, Peter Pellegrini nevezett ki a miniszterelnök Robert Fico javaslatára, és akire több százmillió eurónyi közpénzt bíztak. Ez tehát nem egy külső kritika, hanem a rendszer legfelsőbb köreiből érkező vallomás, beismerés.

Már oly sokszor hallhattuk a Fico-kormány tagjainak szavait, amikor Brüsszelt, Ukrajnát, a sajtót vagy a civil szervezeteket támadják, amikor Sorost és más kitalált „ellenségeket” emlegetnek – nem érezzük úgy, hogy Huliak miniszter úr kijelentése szöget üt a fejünkbe? Mert Huliak szavai rólunk is szólnak: ez a rendszer nem a Szlovákiában élő embereket szolgálja, hanem a maffiát. Egy olyan rendszer, ahol tisztességes embernek alig maradt esélye boldogulni, ahol a becsület nem erény, hanem hátrány.

Közben pedig az ország lassan gazdasági és társadalmi csődbe süllyed. Vállalatok, kisvállalkozók tömegei mennek tönkre, ezrek vesztik el a munkájukat, családok kerülnek kilátástalan helyzetbe. Az Európai Unió sereghajtói közé csúsztunk vissza, több mint egymillió ember él a létminimum alatt. Mégis, mi továbbra is „brüsszelezünk”, „ukrajnázunk”, „sorosozunk”, „békepártizunk”, a valóságról elterelő mesékről vitatkozunk, és egymást hibáztatjuk – miközben a hatalom „csendben tevékenykedik"?

Huliak kimondta a lényeget: ha nem vagy maffiózó, csaló vagy tolvaj, ebben az országban nincs esélyed. Most őszintén: tényleg ilyen országban akarunk élni? Vagy végre kinyitjuk a szemünket, és meglátjuk, hogy a valóság nem ott kezdődik, ahol a propaganda véget ér?

Mert ha egy hivatalban lévő szlovák miniszter maga mondja ki, hogy ez az ország a csalók és tolvajok birodalma, akkor talán ideje mindannyiunknak elgondolkodni azon, hogy kik is irányítják valójában ezt az országot, és kinek az érdekeit szolgálja ténylegesen ez a hatalom.