A minap egy beszélgetés során ismét előjött a téma egy társaságban, hogy létezik-e, vagy létezhet-e felső korhatára a demokráciának. Az alapvetően elfogadott elgondolás az, hogy nem. A demokrácia, a nép akarata – nevezzük inkább óhajra tett gyenge célzásnak, különösen Kelet-Európában – attól demokrácia, hogy a társadalom teljes spektruma képviseltetheti magát választáskor. Férfiak és nők, idősek és fiatalok egy adott kortól. A gond, hogy ez a norma, amikor létrejött, egy ideális társadalommal számolt, ahol a korosztályok nagyjából arányosan képviseltetik magukat.
A kor felelőssége
Viszont most 2025-öt írunk, és a nyugati világ belefutott az elöregedő társadalom problematikájába. Valaki szerint azért, mert túl jól élünk, mások szerint, mert a világ népességéhez képest túl kevés olyan háború van, ami a leeresztené a társadalmak „feleslegét” – szerintem ez blődség, mert egy háború általában felborítani szokta a társadalom nemi egyenlőségét.
Akárhogy is van, ha a kiváltó okokkal nem foglalkozunk, a ténnyel akkor is szembe kell néznünk: egyre több az idős honpolgár, akire egyre kevesebb munkaképes dolgozik, pontosabban mondva az átlag adófizetőktől befolyó egyre kevesebb adóból arányosan több forrás megy nyugdíjakra, amelyek viszont így a létminimumot karcolják.
De ezzel még nem érkeztünk el a kérdésfelvetés lényegéhez, ami valahogy így fogalmazódott meg: egy ország jövőjébe egy korhatár felett van-e joga beleszólnia azoknak, akik jó eséllyel meg sem élik az adott ciklus végét? Valahol ez a probléma – különösen régiónkban – messze összetettebb. Nevezhetjük akár a beavatkozás vagy a be nem avatkozás problémájának. Önmagában a kérdésfelvetés nem lenne több filozofálásnál, viszont a populizmus korában különösen kiemelt téma lett a szuverenitás ezer formája. A fogalom köré épülő politikai mozgalom cinizmusa talán a legfelháborítóbb, hiszen az úgynevezett szuverenisták azok, akik határokon átnyúló kölcsönalkuikkal igenis beleszólnak egymás belpolitikájába. Talán a legszebb példa a választások szabályosságát súroló Fico-interjú volt, amit a magyar közmédia sugárzott kampánycsend idején.
A korosztályok közötti konfliktus is egyfajta szuverenitáskérdés. A társadalmilag aktív ember kifejezetten sértőnek érzi, hogy olyanok szóljanak bele a szavazásba, akik már vagy még nem aktív tagjai az adózóknak, akik a rájuk rótt teherrel tartják fenn az államot.
Hozzá kell ugyanakkor azt is fűzni, hogy az itt és moston túl ott van a megbecsülés fogalma is. Vagyis aki egész életében dolgozott, adózott – ahogy szüleink, nagyszüleink –, számukra bizonyos társadalmi megbecsülés is, hogy egyfajta átörökített „öreg bölcsek” elvén szólhatnak bele az aktuálpolitika változásaiba. Sajnos viszont – ahogy fentebb említettem – pont ez a korosztály a legfőbb célpontja a populizmusnak is.
A végkövetkeztetés elmarad, helyette viszont – újfent magamat ismételve – csak annyit szólnék: beszélni kell a demokrácia problémáiról, nem a rendszert kell lebontani.
Ezt olvasta már ?
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.