A győzelem napja

Európa nehezen állt talpra, de élni kellett tovább. Az emberek ezt tudatosították, és cselekedtek, persze, ahogy akkor lehetett. Először Franciaországban aktivizálódtak a politikai vezetők, és az akkori francia külügyminiszter, Robert Schuman kezdeményezésére 1950. május 9-én 6 ország elfogadta a Schuman-nyilatkozatot. Egy évvel később létrejött az ESZAK, Európa első szupranacionális szervezete. Az idő haladtával fokozatosan kapcsolódtak a tömörüléshez az európai országok, mígnem kialakult az Észak-atlanti Szövetség, a NATO és az Európai Unió. Ezek a szervezetek hivatottak napjainkban biztosítani Európa lakosságának társadalmi, gazdasági, politikai és létbiztonsági érdekeit.

Az Európai Uniónak most 27 tagja van, köztük Szlovákia is, amely jelenlegi politikai irányultsága elég zavaros, gazdaságilag pedig a sereghajtók közé tartozik. Egy nemrégi felmérés szerint a lakosság kétharmada elégedett az uniós tagsággal, ami fejlődést hozott Szlovákiának, az uniós pénzügyi alapokból fejleszthetjük az ország infrastruktúráját, a schengeni határokon belül szabadon utazhatunk és dolgozhatunk, benne vagyunk a stabilabb eurózónában, a NATO-ba is bekerültünk. Az előnyöknek méltán örülhetünk, de nem szabad megfeledkeznünk az elkövetett hibáinkról és a társadalmi életünk negatív eseményeiről sem.

Talán nem tanultunk eleget a múltból, az emberi kapcsolatok területén igazán van mit pótolnunk. Sok a durvaság, az intolerancia, és sajnos a súlyos törvénysértések is jogi elégtétel nélkül maradnak. Például nemzetiségi vonalon: Pozsonyban megkéselik azt, aki magyarul beszél. Nyitrán hazatessékelik az ukrán egyetemistákat és más országokból nálunk tanuló hallgatókat. Emlékszünk még Malina Hedvig meghurcolására, akire ráfogták, hogy magát harapta meg? A nagypolitika az áldozatokat ültetné a vádlottak padjára. Nem régen tanúi voltunk rendőri brutalitásoknak is. Az igazságszolgáltatásunkat a kormánykoalíció tönkretette a parlamentben. A megfélemlítés politikája virágzik Szlovákiában. Veszélyben a sajtószabadság.

A világháború szörnyűségeit nem szabad elfelejteni, azok nem ismétlődhetnek meg. A fasizmus feletti győzelem napját illik megünnepelni, de sokunknak fájt a szíve, amikor azt láttuk, hogy Robert Fico azzal a Putyinnal ünnepelt, aki 2022. február 24-én elkezdte a 21. század legkegyetlenebb háborúját. Több mint 3 éve dúl, s nem tudjuk, mikor lesz vége. Rosszul vagyok a háborútól. Bármilyentől! Mindent meg kell tennünk, hogy legyen vége! Babits Mihálynak van egy lelket mozgató verse: Zsoltár gyermekhangra. Így fejezi be a költő: „Kell, hogy az Úr áldja, védje, ki azt énekli: Béke.”