A Cintula-per súlya

Cintula nem nevezi magát terroristának. A jelek szerint nem akart pánikot kelteni, nem egy szervezet tagjaként, hanem egyéni elhatározásból cselekedett, mert mint mondta, nem értett egyet a kormányfő politikájával, károsnak ítélte azt. Még bocsánatot is kérne – Ficótól személyesen, vagy majd levélben. Ez persze csak egy gesztus, nem is fontos már talán. Az viszont fontos kérdés, hogy mit mond a bíróság. Bármi lesz is a verdikt, precedens születik: a döntés hosszú időre kijelölheti az igazságszolgáltatás határait.

Ironikus módon éppen Fico kormánya volt az, amely 2023-as hivatalba lépése után szinte azonnal több bűncselekmény esetében enyhítette a büntetési tételeket – sokan ennek következményeként emlegetik a bolti lopások megugrását is. A mostani eset ugyanakkor nem piti bűntett: egy kormányfőre leadott öt lövés nemcsak emberéletet veszélyeztet, hanem egy állam stabilitását is. Ezért különösen fontos, hogyan reagál a jog. Cintula nemcsak egy merénylő, hanem annak a politikai kommunikációnak a rendszerhibája, amely folyamatos ellenségképek gyártásában próbálja megtalálni a tartós politikai tőkét. Talán nem is kérdés, mit érdemel az egyszerű kisvárosi lakos, aki fegyvert ránt a politikusra a nézetei miatt. De mit érdemelnek azok a politikai szereplők, akik nap mint nap uszítanak, agresszióra buzdítanak a nyilvánosság előtt? Persze, ilyen a politika, más országokban talán még durvább. Csak most épp nálunk lőttek, ezt dobta a gép.

Ez a per tehát nem csak egy vádlott sorsáról dönt. A szlovák demokrácia, jogrend és politikai kultúra vizsgája is. A baj csak az, hogy ez egy örökké tartó vizsgaidőszak. Ha pedig visszagondolunk a 2018-ban lezajlott Kuciak–Kušnírová-gyilkosság bírósági fejleményeire, még abban sem lehetünk biztosak, amiben eddig úgy hittük, hogy igen.