A bősi „áramkör”

Politikai eredményként, stratégiai előrelépésként tálalták, amit a szlovák fél állítólag ajánlott. És valóban: Tomáš Taraba szlovák környezetvédelmi miniszter korábbi nyilatkozatai alapján az is hihetőnek tűnt, hogy a szlovák kormány felajánlaná az erőmű által termelt áram felét, gyártási áron. Nem volt pontos, nem volt hivatalos, de elhangzott, és nem is egyszer. Taraba akkor még a „stratégiai együttműködés” lehetőségéről beszélt – valahogy úgy, mintha a bősi áram külpolitikai kézfogásra várna.

Most viszont jött egy újabb fordulat: Taraba határozottan tagad mindent. „Sem ingyen, sem 30 euróért nem adunk áramot Magyarországnak” – nyilatkozta. Sőt, szerinte az egész ügy nem más, mint ellenzéki „hisztéria”, és a sajtó fújja fel az egészet. Vagyis: amit korábban felvetett, azt most már nem lehetséges.

Igaz, a vízlépcsőt a két ország még együtt kezdte el kivitelezni, a megegyezés felrúgása után pedig Szlovákia egyoldalúan elterelte a Dunát, ezzel Magyarországnak kárt okozott, és ezt anyagiakban is lehet mérni. Tehát a magyar fél felvetése is reális a szlovák kompenzációra. De a gond az, hogy az áram nem olyan, mint a politikai vélemény – nem lehet naponta cserélgetni.

A bősi vízerőmű pedig végképp nem egy szívességi ajándék, amit egyik héten stratégiai, politikai gesztusként még felajánlunk, a másik héten meg visszavonunk. Ez az erőmű nem kegyként van szlovák kézben, hanem azért, mert Szlovákia – miután a magyar fél kiszállt – saját pénzből fejezte be, üzemelteti, és viseli annak minden költségét. A hágai döntés világosan megerősítette: a működtetés joga Szlovákiáé. Energiaátadásról ott szó sem volt.

Taraba viszont nem energiaszakértő, hanem politikai vállalkozó. A szélsőjobboldali peremvidékről érkezett, és most egy stratégiai vagyonról beszél úgy, mintha az a saját kampányeszköze lenne. És nem ő az egyetlen (Šimkovičová, Kotlár, Machala...), aki úgy politizál, mintha egy ötletversenyen lenne: ma nyelvtörvény, holnap járványtagadás, holnapután áram Magyarországnak – vagy mégse.

Csakhogy az energia nem játék. Európa minden országa épp próbálja bebiztosítani saját energiaforrásait – mi meg azon gondolkodunk, kinek adnánk oda a miénket olcsón, vagy kinek nem?

A bősi erőmű maradjon szlovák kézben – a teljes hasznával együtt. Az áram nem ajándék. A jövőt nem lehet politikai gesztusokra építeni, csak szilárd, átgondolt döntésekre. És egyelőre ebből látszik a legkevesebb.