Szabadság és demokrácia törölve?

A koalíció a tranzakciós adó változtatására hivatkozva törölne két munkaszüneti napot, mivel a gazdasági szakemberek szerint a termelésből bejövő haszon képes némileg kiegyenlíteni a siralmas állapotú büdzsét. Az egyik kinézett dátum november 17., a másik egy meg nem nevezett egyházi ünnep. Bőven van olyan időpont, aminek a törlése nem okozna különösebb lelki törést a lakosság nagyobbik része körében, de a Vatikánnal kötött nemzetközi szerződés (mondhatnák a rosszindulatúak, hogy a szuverenitás önkéntes korlátozása) miatt ez sokkal problémásabb, mint egy öndeklarált munkaszüneti nap eltörlése. A novemberi ünnep-visszaminősítés gazdasági szempontból is érthető, elvégre egy esős őszi ünnepnapon az ember kevésbé szívesen megy a tengerre, a hegyekbe és a telekre, helyette inkább veszi természetesnek, hogy a munkában dolgozik.

A Fico-kormány tervei szerint tehát november 17. visszaminősül egy olyan ünnepnapnak, amikor munkába kell járni a családi lazítás vagy a demokráciára való megemlékezés helyett. Az ellenzék válaszul nem fukarkodott a kritikával és az erős jelzőkkel. Branislav Gröhling (SaS) szerint a Smer elnöke ezzel a bársonyos forradalmat igyekszik kitörölni a közemlékezetből, Michal Šimečka (PS) pedig a szabadság és a demokrácia szimbólumának nevezte a dátumot. Mondhatjuk, hogy Fico – aki állítása szerint nem is nagyon észlelte november 17-ét, és konzekvensen nem is emlékezik meg az évfordulóról – kényelmes döntést hozott, de azért a szlovákiai szabadság és demokrácia nem kimondottan egy munkaszüneti nap eltörlése miatt kerül veszélybe. Akad bőven más, fontosabb jele is annak, hogy baj van az állam irányításával.

Eleve nem akadályozza meg semmi az ellenzéki pártokat abban, hogy egy kormányváltás után visszaállítsák november 17. kiemelt státuszát (a gazdasági következményekkel). Ugyanúgy semmi akadálya nincs annak, hogy az egyes pártok és intézmények a saját hatáskörükben emlékezzenek meg az évfordulóról: ahogy a pozsonyi Comenius Egyetem be is jelentette, hogy szünnapot rendel el a dátum alkalmából. Ha bárki is tömegtüntetéseket tervezne az évfordulóra emlékezve, akkor minden további nélkül meghirdetheti azt az idén is, méghozzá hétfő helyett vasárnap (ami tizenhatodika). Az egyedüli veszteség a hosszú távú kultuszépítést érinti, mert – mondhatják páran – mivel a nap elveszítette a kiemelt rangját, ezért a közvélemény kevésbé tudatosítja, mennyire fontosnak is bizonyult az ország jövőbeni irányultsága szempontjából a kommunizmus megdöntése.

A demokrácia és szabadság ünnepét azonban nem egy munkaszüneti nap tölti fel tartalommal, hanem a valós körítése – a lakosság közérzete, a politikusok, közszereplők értelmes és emészthető üzenetei. Lehet, a cél szempontjából még fontosabb is lenne, hogy valaki a hajtás közepette legalább öt percre elgondolkodjon azon, mit jelent a szabadság, és mit hozott neki az új éra. Ideális esetben úgy, hogy ne szoruljon ökölbe a keze, hanem tényleg értékelje, hogy harminchat éve egy jobb világ nyílt ki előtte.