Volt olyan, hogy próbafelvonulás…

Szászi Zoltán

2019. május 17. 09:45

- Somogyi Tibor felvétele

Azok a nagy dióbarna, kétajtós sifonok, de sok régi bolondságot megőriznek! Mostanság például a Szocialista Ifjúsági Szövetség bő harmincöt-negyven évvel ezelőtti időkből származó egyennyakkendője, egy már rég kinőtt, kihízott egykori táborlakók által aláírt pamuttrikó, rég elveszettnek hitt drótspirálos zsebnoteszbe felírt, feljegyzésük idején rendkívül fontos dalszövegfoszlányok, verstöredékek bukkannak elő. Meg békegalamb formájú, krepp-papírral díszített, felvonuláson használt integető, néhány fénykép, eltompult, elváltozott színekkel, a szokásos – hát ez a figura meg ki lehet, és vajon ki ez a lányka? – kérdésekkel terhelve a megfáradó, végzetesen hat iksz felé billenő idővonalon sántikálva poroszkáló, sifonban kutató ember fejét. Tényleg! Kik írták alá a trikót? Mi az a folt a SZISZ-nyakkendőn? S ezek a versek? Az ott a kép szélén nem véletlenül… De talán ő az! Vagy mégsem? Picasso, mekkora ötlet volt ez a galamb! Vegyük csak sorjában!

Szóval az a meghatározhatatlan, se nem piros, se nem lila, talán a 2015-ben divatos marsala egyik mélyebb árnyalatának mondható színű egyennyakkendő régen egy letűnt rendszer agymosoda ifjúsági tagozatának a ruházatához tartozott. Minden ünnepi alkalomra, (lásd iskolai évnyitó, a Nagy Októberit meglengető Lenin elvtárs születése, halála napja, Klement elvtárs hasonló ünnepei, na meg a Munka ünnepe) ebben kellett feszíteni. Emlékszem, egyszer egy osztálytársunk édesapjának római katolikus vallás szerinti végtisztességére is ebben parancsoltak ki bennünket, demonstrálni a szocialista eszme fölényét, mi meg rém kellemetlenül éreztük amúgy is magunkat, de ez a nyakkendős dolog még ugyancsak rátett a kedvünk romlására. Azt hiszem, akkor került a dörzsölésre enyhén elektromossá váló anyagra a SZISZ jel mellé a folt. Beletapostam a sárba! Kimoshatatlanul. Nem is tudom, miért maradt meg! Csak az dereng, anno a nagy nap, a Munka Ünnepe előtt próbafelvonulást is tartottunk a gimnázium épülete körül. Míg a barátunk gyászolta az apját. Vágtuk a díszlépést, nyeltük a port, és éltettük a pártot. Fura volt. Harminc éve nem kötelező már ez. Se a munka, se a felvonulás, se a pártoskodás. Pedig egy dolog maradhatott volna. A Munka tisztelete. Azzal nincs baj. A felvonulásokkal meg a pártoskodásokkal már inkább, de hát amit választunk, azt kell szeretni! Legalábbis amíg a választási időszak tart. Egye meg a fene! Elmúlik ez is. Oly korban élünk itt e földön… Már megint…

Szebb, kellemesebb emlék a kinőtt, kihízott pamuttrikó. Eredetileg talán halvány csontszín volt. Most kopottas, enyhén sárguló. Szív táján egy mívesen, golyóstollal rajzolt szívvel, benne aláírással, kár hogy már nem emlékszem, kiével, csak sejtem, egy olyan valakié az a dinamikus hullámzás, aki régen elköltözött nyugatabbra. Ő volt bizony a tábor legszebb lánya! Egy híres-neves, sajnos már csak néhai nagy színész leánya. Tán már lassan nagymamakorba ért. Én meg nagypapakorba! Így megy ez! Jobb oldalon Afrika térképe, külön kihangsúlyozva Kenya körvonalaival, ami egy vaddisznó fejének elnagyolt vázlatára hasonlít a legjobban, s mellette egy vésett aláírás Kenya Laci. 33 éve lépett ki a vonat elé. Át lehet rajzolni a világot, vagy a hiányával, vagy a máig le nem mért súlyával. Majd egyszer erre is sort kerítek? Régi adósság!

A vázlatszerű versek már mindörökké lázas kor zsengéiként vesznek el. Ahogy végleg szemétbe kerül a lassan magától szétporladó, Picasso-galamb rajzolatának mintájára készített május elsejei integető. Amit szimbolizált, a békét, nincs baj! Nélküle semmire se mennénk! Lételem! 74 éve béke van. Idővektorom teljes hosszán eddig. Jó lenne, ha így maradna, míg ki nem kopok végleg az emlékezetből. Meddig lesz az? Nem az a fontos, csak a béke! Munka? Az már nincs annyi. Ünnepe még szabadnap. Legalább ennyi. Lehet kimenni gulyáspartizni, grillezni, kirándulni, ki-ki kedve szerint akár retró felvonuláson integetni a képzeletbeli dísztribünnek. Van, akiknek hiányzik ez. Van, akiknek hiányzik, hogy megmondják, mit kell gondolniuk, hogyan kell voksolniuk, és így tovább. Vannak ilyenek, nem is kevesen. Legyen a többség a gondolkodó, véleményét tudó, azért kiálló egyéniség. Munka legyen. Az ünneplés helyett sifont takarítani is lehet. Rátok gondolok, néhaiak! Elcsúszik minden az idő homokján, lepereg! S hogy a fényképek? Hát igen! Az van, hogy inkább nem ismerem már fel az arcokat! Még néha magamat sem! Hová lettél? Hová lettem?

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Több ezres leépítés a kassai U.S. Steelben

A filozófia kiszólt hozzám

Köpni-nyelni nem tudunk a Macskák előzetesétől

Remegéseiről is beszélt Merkel a nyári sajtóértekezletén

Földrengés volt Athén környékén

Čaputová: Segítsünk a családoknak, és kerüljük a megosztottságot

Legfrissebb galériák
Olvasta már?