- Somogyi Tibor felvétele

Vivat Vasárnap!

2018. október 7. 11:00

Emlékszem, öt éve, pontosan ezen a napon, amikor az én születésem kerek évfordulóját ünnepeltem, mennyire meg voltam illetődve. Mert akárhonnan nézzük is, az 50 év, az 50 év, nem mindennapi szám, még akkor sem, ha az emberiség nagyobb hányada ezt megéri.

 

Mindenképpen túl a felén, az embert kicsit megállítja, hogy elgondolkozzék, mit is tett eddig (le, az asztalra, hogy volt kollégánkat, Kövesdi Károlyt is megidézzem), mi az, amin legfőbb ideje változtatnia, és mi az, amit mindenképpen folytatnia kell. Ha törik, ha szakad. Ha ezer oligarchák ígérnek is szirénhangon hetedíziglen tartó biztos megélhetést, akkor sem letérni a helyesnek ítélt útról. Nem mindennapi leltár, az biztos.

Hát még, ha egy sajtótermék, egy nyomtatott újság éli meg a fél évszázadot! Mert azért azt tudjuk, hogy a sajtótermékek – főként itt, Közép-Európa legközepén – meglehetősen korán halnak (most megint jöhetnék szellemesen a József Attila-i mosónőpárhuzammal, de nem jövök), nincs oly sok, mely ilyen jelentős kerek évfordulót ünnepelhet. Manapság meg, amikor Damoklesz kardja újra ott függ a sajtómunkások feje felett, és nem csak a gyorshírszerzési módszerek fejlődése miatt, hanem újra politikai érdekek által indíttatva, különösen nagy dolog és megtiszteltetés, hogy nekünk, a Vasárnap jelenlegi szerkesztőségének még mindig van mit ünnepelnünk, van miből születésnapi számot összeállítanunk (a bőség zavarával küzdöttünk heteken által), és hogy egyáltalán nincs miért szégyenkeznünk, nincs mit megtagadnunk, elődeink munkálkodására is csak büszkén tekinthetünk.

Ötven éve ilyenkor, egészen pontosan 1968. október 6-án (mondhatnám azt, hogy az aradi vértanúk napján, de azt is, hogy Tőzsér Árpád születésnapján, ám egyik sem szerepelt a létre hívó okok közt) megjelent az első szám, az Új Szó napilap kulturális-irodalmi magazinmellékleteként. 

Ahogy Lőrincz Gyula, az Új Szó akkori főszerkesztője az első lapszámban indokolta, egy űrt szerettek volna kitölteni ezzel a lapindítással. „A szabad szombat bevezetése a Posta Hírlapszolgálatánál elgondolkoztatott bennünket: mit jelent ez olvasótáborunk, előfizetőink számára. Úgy gondoltuk, tennünk kell valamit, hogy ezt a nagy vákuumot kapcsolatunkban – péntektől hétfőig – valahogy kitöltsük. Így jutottunk el a Vasárnapi Új Szó gondolatához.

A vasárnapi irodalmi mellékletnek hagyománya volt a magyar újságokban már az első Csehszlovák Köztársaság idején. Ehhez a hagyományhoz vezet vissza a »kényszerhelyzet«, a négy szabad szombat. Elhatároztuk, hogy pénteken vasárnapi dátummal jelentetjük meg a Vasárnapi Új Szót. A hagyománytól eltérően nem mint mellékletet, hanem mint külön számot; olvasmányos vasárnapi lapot adunk előfizetőinknek, olvasóinknak.

Hát így lett Vasárnap a Vasárnap, szemtanúja számos hazai magyar sikernek, dokumentálója megannyi magyar tehetségnek, szószólója a szlovákiai magyar családoknak, segítője az elesetteknek, rikkancsa a kiemelkedőknek, mert politikamentesen mindig csak az emberekre fókuszált. Ez a különleges ünnepi szám persze nem tudja felölelni azt a rengeteg tevést, akarást, amely a cirka 2600 kiadásban benne van, de ízelítőt mindenképpen nyújt a nyájas olvasónak, akinek a mindenkori munkatársak mellett köszönhető ez a jelentős születésnap. Hiszen ha nincsenek Önök, ha nincsenek az Önök szülei, ha nincsenek az odaadó, öntudatos és hű Olvasók, lehettek volna itt bármily kimagasló sajtósok, finanszírozhatott volna párt, mecénás, cukrosbácsi, akárki, egy idő után az igyekezet elhal, a forrás kiapad. S mi vagyunk, minden igyekezetünkkel visszük tovább az elődeink teremtette értéket (ha melléfogunk, korrigáljuk), a szándékunk mindenképpen a megmaradásunk. A lehető legnagyobb egyetértésben, összefogásban és szeretetben. És nem elsősorban a Vasárnapé, hanem az itt élő magyaroké.

Éljenek az Olvasók!

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztős

 

----------------------

 

Aztán végre jó hetilapot indítottak a barátai, amely vagy fél évszázadon át verhetetlenül első volt a magyar sajtópiacon – bizony megesett, hogy tizenkétezer példányt is eladtak a Vasárnapi Újságból.

Nemere Istvan: Jókai Mór szerelmei

 

Egész héten a VASÁRNAPi beszéden gondolkozott. Abba öntötte ki magát, abba fojtotta minden keservét, abba adta ki egész erejét, amely az élet gátjától leszorítva sehol másutt ki nem buggyanhatott belőle.

Móricz Zsigmond: A fáklya

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk