Vasárnap

Vendégségben: A Felvidéki Vágta győztesénél

ÚJ SZÓ ONLINE

2018. augusztus 10. 01:39

Megmutatja, melyik volt az első lova. Schavel Péter tizenkilenc éves volt akkor, most a lova ugyanannyi. Ennek tizenegy éve. Lakhelyén, Bélvatán azóta lovas farmot alapított. A lovak szeretete régen kezdődött, már gyerekkorban nagy volt a barátság.

Élvezte, hogy a ló hátán ülve megszűnik minden más: boldogságot ad, pedig az elején még csak az állat közelsége ragadta magával. Talán akkor még nem gondolta, hogy a lovak elcsábítják, elvarázsolják, egy életre szóló szenvedélyt és vágyódást szabadítanak el benne. De nem tartott sokáig, amíg felismerte, hogy így van. Édesanyjáék nyaranta el-elvitték olyan helyre, ahol felülhetett a lóra. Hatodikos vagy hetedikes volt, már nem emlékszik pontosan, akkor Nagyborsára, Agárdy Lászlóhoz kezdett járni lovagolni. Ez körülbelül három évig tartott, amíg el nem került Vágsellyére vidékfejlesztési szakközépiskolába. A tanintézet agrárvállalkozásra készít fel, speciálisan lótenyésztésre, lovaglásra. Péter szenvedélyéből szakma lett.

„Nem kellett odairányítani, tudtam, hogy ezt akarom” – jelenti ki határozottan, amikor elsétálunk, hogy megismerkedjünk kedvenceivel. A kis Ádám is velünk tart, egyelőre még nem lovon, hanem apukája ölében. Péter annak idején amikor a többi srác, a barátok focizni mentek, lóra ült. Rögtön kijavít, persze nevetve, hogy azért focizott is. „Gyors voltam, de focizni nem tudtam. Mindenfélébe belevágtam, karatéztam is, de sose volt kitartásom hozzá. Mindig ott voltak a lovak. Kiskoromtól foglalkoztatott, hogy lovardám legyen. Ne csak lovam, lovardám. Ez az, amit csinálni akarok az életben.”

A ló büszke állat

A lovak, észrevéve bennünket, odajönnek a karámhoz. Szívesen elfogadják Péter kezéből a szénát, de nem bújnak hozzá. „A ló konokabb, sajátosabb, van egyénisége, büszke állat. De nagyon tud szeretni, főleg, ha valami baja van – Péter lépten-nyomon mesél valami érdekeset. – A lovasnak nagyon sok mindent kell tudnia, mert bizonyos állatorvosi feladatokat is el kell látnia, okosan kell reagálnia. Látni kell, hogy mikor van rosszkedve a lónak, mikor van valami baja, s a különbséget is a kettő között. Egyszer megtörtént, hogy a feleségem lova nagyon beteg volt, és több napon át ott aludtam mellette. A földön fekve az ölembe tette a fejét, nagyon bújt. Egyébként nem igényli; ha egy hétig nem jövök, nem érdekli, hogy vagyok, vagy sem. Azt viszont pontosan tudja, ha én jövök, örül, hogy hozom az eledelt. Ha hatkor még nincs vacsora, tudtomra adják. Nyerítenek, rúgják az ajtót.”

Péter nagyon sokat tud a lovakról, de azt pontosan nem tudná megmondani, mi az, ami lenyűgözte. Azért megpróbálja: „Az illatukat szeretem, a nagyságukat, elragadóak.”

A lovaglást nem lehet megtanulni?                                                    

Péter bátyja, Dávid világbajnok standard táncokban, többször írtunk róla a Vasárnapban. Ő is szereti az állatokat, de nem olyan fanatizmussal, mint az öccse. Kettejük érdeklődési köre nagyon különböző: „Én nem akartam táncolni, ő nem akart lovagolni, pedig aki táncolni tud, az lovagolni is, így tartják. Dávid már ült itt lovon, nagyon jó a ritmusérzéke, csak a technikán kell javítani – jegyzi meg Péter –, aztán mégis talál némi közöset: – Mindketten imádtunk korcsolyázni.”

Péter már szakközépiskolás korában sokat tanult a lovakról, aztán egyre többet, folyton fejlődött. Mindennap megismert valami újat. „Ahhoz, hogy valaki tökéletesen megtanuljon lovagolni, egy élet is kevés – lep meg a kijelentéssel. „Hát akkor a zsokék se tudnak?” – nézek rá csodálkozva. „Mindennap mutat nekik valami újat a ló, meglepi őket” – jön a válasz. – Most is, például a Felvidéki Vágtán, szükségem volt a tapasztalatomra, mert azelőtt nem ültem azon a lovon, csak egyszer kipróbáltam, és elfogadtam, hogy felülök rá. Meg kell hagyni, hogy okos volt az a ló, pedig a gazdája mondta, hogy bárkit nem ültethetnek rá.”

Megnyerte a Felvidéki Vágtát

Fotós kollégám kezében szénával ebédre invitálja Péter lovait, de azok ügyet sem vetnek rá. Aztán az egyik megindul, és nyomban követi a többi is. Szép, elegáns léptekkel odasétálnak hozzánk.

Péter nemcsak a szakközépben tanult bánni a lovakkal, hanem már előtte is Nagyborsán. „A mai napig megvan a lovasiskola, ott segédkeztem, közben megtanultam mindenfélét. Aztán mentem Sellyére, s Jozef Rosívalnak köszönhetem a galopptudományomat; az ő istállójában sokat tanultam a versenylovakról. Nekem is voltak versenylovaim, de én nem versenyeztem velük, csak munkalovas voltam.”

Idén júniusban negyedszer rendezték meg Dunaszerdahelyen a Felvidéki Vágtát. Péter az elsőn Hodos színeiben vett részt, akkor fel is készítette a lovat, azzal harmadik lett. „Most az akkori győztes Egri Árpi edzette a lovakat, de nem volt, aki rájuk üljön. Többször kért engem, harmadszorra hagytam magam elcsábítani, igent mondtam.” Filou Csinosnak hívják a lovat, amellyel Péter Nyékvárkony önkormányzatát képviselte. Nem az ő lovardájában van, hanem Hodosban. Mint a Felvidéki Vágta győztese vele indulhat szeptember közepén a budapesti Nemzeti Vágtán. Filou Csinos magyarországi ló, s a várkonyiak Egri Árpádot kérték meg, hogy készítse fel. Persze, Péternek saját magát is alaposan fel kellett készítenie, s a Nemzeti Vágta előtt ezt nyomatékosan hangsúlyozza: „A lovaglás nem kényelmes, inkább természetellenes. A lónak kell természetesre szabni: úgy kell ülnünk rajta, hogy neki legyen jó, kényelmes.” „Ezt nyilván minden lovas tudja” – vágok közbe. Péter nagyot nevet, és megrázza a fejét. „Most nagy divat a lovaglás, de sajnos az emberek hajlamosak az elején inkább kisebb összeget rászánni ahelyett, hogy ekkor áldoznának többet. A folytatásban kifizetődne.”

Melyik a telivér?

Miközben járjuk a farmot, két kecskével is megismerkedünk. Ők a karbantartók. Ahová a fűnyíró nem fér, ott ők végzik el a munkát. „Ő az enyém, őt lovagolom be – simogatja meg Péter az egyik lovat. – Jusztícia gyorsabb, csak ő nem futhat a vágtán, mert telivér.” Kollégám kíváncsiskodására magyarázatot is ad a miértre: „Ellenük nincs esélye más lónak. A telivér gyakori fajta, lóversenyeken is használják, én díjugratásra szoktam. Nagyon jó a tenyésztésbe keverni őket.” Két olyan lófajta van a világon, amelyet telivérnek neveznek: az arab és az angol telivér. Egy laikus nehezen fedez fel különbséget, Péter szerint rögtön látni, hogy „az a fehér ló egész más. Abban nincs egy csepp telivér sem. Az ott viszont Furiosótól ered. Neki teljesen más a felépítése.”

„Az ott, amelyik az indián lovakkal van, az milyen?” – vizsgáztat Péter bennünket, de én inkább csendben maradok. A kollégám próbálja szakembernek tettetni magát, de a félvérrel melléfog. A szín állítólag a telivérnél mindegy, lehet akár foltos is. „Amivel futottam, az Kisbér fajtájú ló volt.” Első Kisbér híres ló volt, ő nyerte 142 évvel ezelőtt az Epsomi Derbyt.

Didó, a kedvenc

Átsétálunk a másik karámhoz, hogy Péter megmutathassa, melyik volt az első lova. „Ő még nem nyert soha. A másik viszont nagyon jó versenyló volt, külföldön is sokat versenyzett. Ahhoz, hogy egy lovat benevezhessenek, csapatmunka szükségeltetik, egy ember nem képes rá – simogatja meg a lovacskát. – Van a tulajdonos, edző, munkalovas, zsoké, aki ha nagy istállóról van szó, lehet ott munkalovas, valaki, aki elvégzi a lovak körül a teendőket, mert rengeteg van. Ha egészséges a ló, van egy menedzseri terv, hogy mire lesz keret, milyen versenyekre. Hosszú távon kell gondolkozni, mert például egy jó díjugrató ló tízéves korára éri el a maximumát, míg egy telivér hároméves korában futja a legnagyobb versenyeket, aztán még négy-, öt-, hatéves korában. Futhatna tovább, de nem lesz konkurenciaképes a fiatal lovakkal, mert azoknak nagyobb az erejük.”

Az a másik, amelyről szó van, a híres Pardubicei Nagydíjon előfutamot nyert, Magyarországon is több első kategóriás viadalon vett részt, volt második, meg számos jó helyezése. Direct Play, vagy ahogy a gyerekek hívják, Didó, mert ő a kedvenc, nagyon aranyos. „Pedig régen egy kicsit bolondos volt, csak futni szeretett – jegyzi meg Péter. – Most pedig a hatéves kislány is felülhet rá, ha egy picit tud lovagolni. Pontosan tudja, hogy mit kell csinálni az órán. Ha eljön a vége, vágtázik nekik egyet.”

A ló pszichológiája

Hogy mitől változik meg ennyire egy ló? Péter szerint pontosan úgy van ez, mint az embernél. Amit csinál, abban lesz jó. S ehhez nemcsak edzés, hanem pszichológia is kell. „A lovakat négy típusba soroljuk: első a flegmatikus, a második a szangvinikus; utóbbi a tökéletes, kiegyensúlyozott mindenben jó. Ez itt – mutat rá arra, amelyikről épp szó volt – introvertált, kifelé fantasztikus, de befelé ég és szenved, nagyon ideges. Aztán van a kolerikus, az totál őrült, de a legjobb ló.”

Mi kell ahhoz, hogy létrejöhessen az összhang ló és lovas között? „A lónak kell a szigor. Nem agresszió, szigor. Meg kell mutatni neki, hogy ki a főnök. Ha a ló az ember befolyása alatt hibát követ el, minden bizonnyal azért, mert nem értette meg az embert. Ahhoz, hogy megértse, bíznia kell benne.”

Péternek ötkor kezdődött a napja, mert a párja – aki vegyészmérnök, de már őt is „megfertőzte”, letette az edzői vizsgákat, lovas licencet szerzett – munkába ment. Egyébként nyáron hatkor kel, télen elég fél nyolckor. „Ha sötét van, a lovak még alszanak a bokszaikban – magyarázza vendéglátónk, s azon nyomban helyre teszi tévedésemet, hogy a lovak csak állva alszanak. Többnyire állva szenderegnek, de ha biztonságban, védelemben érzik magukat, lefekszenek, és mélyen elalszanak.

„Ehhez a munkához nagyon nagy kitartás kell, a lótartás évi 365 nap. Karácsonykor, ünnepkor is itt kell lenni. Szabadságon nem voltam öt éve – zárja Péter a beszélgetést. – Ez hosszú távú vállalkozás, amelyet éveken át kell kiépíteni. Nincs megállás, most készül a második lovaglópálya. Rengeteg idő, rengeteg pénz, s nem olyan, hogy gyorsan megtérül.”

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

2018. szeptember 30. 10:00

Hármat, egyszerre

2018. szeptember 14. 00:51

Megtanultak élni a csapásokkal

2018. október 18. 13:00

Akik a háttérben munkálkodnak

2018. október 18. 12:00

Elhallgatott történeteim

2018. október 18. 11:00

Vasárnapi asztal