Vargabetűk

Szemében, hangjában, zsigereiben feszítő erő. A játéka is ilyen. Energikus. Intenzív. Koncentrált. Értelem és érzelem sűrű keveréke. Nagy lángon égő, önpusztító életet élő alakok ideális megformálója Varga Ádám. A kamaszévek drámáit ugyanolyan hitelesen hozza, mint az érettebb férfikor lelki koloncait. A bátor és elhivatott Viharsarok öntudatra ébredő Áronjával valósággal berobbant a magyar filmbe, de ugyanezt a hatást érte el a képernyőn is. Előbb A tanár zűrös előéletű Pataki Gyulájaként, majd az Alvilágban, a Schmied Zoltán által alakított Veres Ádám ifjúkori alteregójaként is.
Szabó G. László

2019. szeptember 9. 09:45

- Talabér Tamás felvétele

Stúdiósként kezdett az Új Színházban, tizenkilenc évesen. A kőszegi gimnázium angol szakos osztályában érettségizett, az utolsó két évben a biológiát választotta fakultációként. Tudta, hogy színész akar lenni, csak vacillált egy ideig.

„Hatéves koromig Kőszeg mellett, a Szabó-hegy közelében éltünk. Nem a városban. A természetközpontúság meg is határozta a mindennapjaimat. Elvoltam a siklókkal, a földigilisztákkal, a kutyámmal. Az öcsém megszületéséig az állatok voltak a barátaim. Apám a kertészetben dolgozott, gyakran hozott haza állatkölyköket. Sünit, nyuszit, mikor mit talált. Felneveltük, aztán elengedtük. Amikor iskolás lettem, beköltöztünk a városba, de a természet ma is meghatározó számomra. Olyan része a személyiségemnek, amelyet nem is akarok feladni. Egyszer majd szeretném összekapcsolni a színészettel, akár egy természetjáró műsor kapcsán. Gyerekkoromban állatfilmes akartam lenni. Vagy régész. Vagy Afrika-kutató. Gimnazistaként még az állatorvosi egyetem is megfordult a fejemben, de a szereplős, versmondós énem, úgy látszik, erősebb volt.”

Zsótér Sándornál felvételizett a színművészeti egyetemen. Nem járt sikerrel.

„Megjelentem melírozott, szőke hajjal. Kérdezte, mi ez? Belelógott egy kövér tincs az arcomba. Azt mondta, azzal a feltétellel enged át, ha a következő rostára levágatom. Nem vágattam le. Nem is jutottam tovább. De most végeztem drámainstruktor szakon, van már diplomám. Zsótér tanár úr látott már előadásban, de nem tudom, felismert-e. Egyszer majd megkérdezem tőle. A felvételin mindenesetre elég suta voltam. Felküldött a bordásfalra, hogy ott mondjam el Euripidészt. Látta a jelentkezési ívemen, hogy szertornáztam. Nem tudom, miért, az ilyen szituációkban soha nem voltam jó. Az egész életem ilyen. Semmi sem egyértelmű, egyenes vonalú benne. Nekem a kerülőutak jutnak. Én mindig a mellékpáston megyek végig.”

És egyedül, magányos farkasként, vetem közbe. Rábólint.

„Már kiskölyökként is nagyfiú akartam lenni. Hatalmas megfelelési vágy munkált bennem. Nem voltam jó gyerek, mert egy csomó csínyt, baromságot elkövettem, közben jól tanultam. Ez fontos volt. Bálkirálynak, diákigazgatónak választottak, szerettek az osztálytársaim. Népszerű voltam. Cigiztem a WC-ben, bunyóztam is, ha kellett, de a tanulással sosem maradtam le. Anyukám alsósokat tanít Kőszegen, ismerik a városban, nem akartam szégyent hozni rá. Nem mindig sikerült. Lázadás is volt bennem, ingázott a két énem. A jó és a csínytevő. Apukámmal azóta lett szorosabb a kapcsolatom, hogy felköltöztem Budapestre. Ausztriában dolgozik már, műszaki szakember egy repülőgépgyárban. Anyukám engem is tanított fél évig. Ez neki volt rossz. Ötödikes voltam. Terhes lett egy kolléganője, be kellett ugrania helyette. Mindketten izgultunk, nehogy az legyen, hogy anyuka kicsi fia, ezért velem szemben duplán volt szigorú, én meg duplán voltam rossz. Kiálltam az osztály elé, hogy Erika néninek tisztelettel jelentem… magáztam őt, a többiek meg röhögtek. Otthon, éjszaka megnéztem, kinek hányas a dolgozata, aztán másnap mindenkinek elmondtam. Bosszantó dolgokat követtem el, amikért még ma is szégyellem magam. De mint Harry Potter, én is fel vagyok vértezve anyukám szeretetével, ami elpusztíthatatlan bennem, és lelki biztonságérzetet ad. Ugyanakkor ahhoz, hogy ezt a pályát vinni tudjam, valamilyen szinten épp ezt kell lebontani magamban. A biztonságérzetet. Ezért is volt kicsit hosszabb az utam, amíg magamra találtam.”

Hogy miképpen reagált Ádám édesanyja A tanár című, nagy sikerű tévésorozatban nyújtott játékára?

„Anyukám annyira érzékeny alkat, hogy egy reklámon is el tudja sírni magát. Átéli, megviseli, ha lát valamiben. Főleg az ilyen mélyebb történetekben. Az Equusban még nem is látott. Nem engedtem meg neki, hogy megnézzen. Azon nagyon kiborulna. Ő ezeket a történeteket erősen átfolyatja magán. A tanárból azt a részt néztük együtt, amikor rákos volt az anyukám. Az is irtóra megviselte. Mondtam neki, hogy nagyon sokszor vagyok dühös és agresszív a sorozatban, s olyankor, észrevettem, játszom az orrcimpáimmal. Öntudatlanul orrlyukszínészetet művelek. Ez azért gáz! Erre oda kell figyelnem. Olyan vagyok, mint a pitbull. Nem tágíthatom állandóan az orrlyukamat, hogy nézek ki? És mit válaszolt erre az édesanyám? Kisfiam, ha ideges vagy, te az életben is ezt csinálod. Ha elszáll az agyad, pont ilyen vagy. Igen, csak az nem néz ki jól ekkora közeliben! Szóval mindig relevánsan reflektál.”

Régóta várt már egy ilyen kaliberű feladatra, mint A tanár balhés gimnazistája. A véletlennek köszönheti, hogy őt választották a szerepre.

„Ez a sorsom. Azt is a véletlennek köszönhetem, ha elmegy mellettem egy szerep, de azt is, ha jön valami. Felhívnak, hogy mellettem döntöttek, aztán visszahívnak, hogy mégsem. Vagy másvalakit választanak a szerepre, és a végén mégis én játszom. Már ebbe is belenyugodtam. Hogy ez mindig így van. Ami igazán fontos, az úgyis megtalál. Nagy Ervinnel A tanárban nagyon bensőséges lett a viszonyunk. Működik a kémia közöttünk. Mintha a mentorom volna. Gardíroz, ami nekem pokolian jólesik.”

A Császi Ádám rendezésében készült Viharsarok Áronját is a véletlennek köszönheti.

„Az Új Színház stúdiósa voltam, Huszár Zsolt osztályában. Már mindenkit megnéztek a szerepre, hosszasan válogattak. Én pont akkor, azon a napon máshol dolgoztam. Már ment volna el a stáb, amikor Zsolt szólt nekik, hogy ne menjenek, jön még egy srác, nézzék meg őt is. Megvártak. Egy személyes történetet kellett elmesélnem. Akkor még nem voltak szituációs gyakorlatok. Nagyon sok forduló után kaptam meg a szerepet. Hónapokon keresztül egyórás próbafelvételekre jártam, improvizációs gyakorlatokat találtunk ki. Nyolc körön voltam túl, nem is tudom, hány fiúval és lánnyal csináltam végig a jeleneteket. Amikor Ádám kiválasztott, leküldött egy kiskunsági tanyára. Ott laktam másfél hétig, hogy amikor elkezdjük a forgatást, addigra magamba szívjam az ottani miliőt. Sütő Andrást, a filmbeli partneremet focizni küldte, és gyúrni, nekem meg ott volt a ház és az állatok. Nagyon komoly, részletekbe menő felkészülés várt rám. Ádám tűpontosan vezetett bennünket. Minden mikrorezdülésünket megbeszéltük. Az erotikus jeleneteket a végére hagyta, amikor már húsz napja forgattunk, és ismertük egymást. Ma sokkal tudatosabb és nyitottabb vagyok. Akkor, huszonegy évesen sokszor mimózaként viselkedtem. Magamba fordultam. De oda pont az kellett. Nem szórakoztam a stábbal. Ha végeztem, elmentem futni. A tó vize tizenkét fokos volt, a levegőé meg öt. Gőzölgött a víz. Kemény volt, de élveztem. Az ilyenfajta kihívásokat egyébként is nagyon bírom. Én még a motoros bukást is vállaltam volna, csak nem engedték, nehogy megsérüljek, mert akkor leáll a forgatás. Nagy Ervinnel már egészen laza voltam A tanárban. Iszonyú sokat nevettünk forgatás közben.”

Huszonhárom évesen a Berlinale színpadán állt a Viharsarokkal. Ilyen fiatalon kevesen élik meg ezt a fajta ünneplést.

„Én sem nagyon hittem el, hogy ott vagyok. Vörös szőnyeg, nyolcszáz néző! Színpadi szereplés közben sosem izgulok annyira, mint bármilyen vetítéskor. A tanárnál is ez volt, pedig ott húszfős teremben ültünk, ismerősökkel. Berlin pozitív élmény, bár amikor megláttam magam a nagy vásznon, fizikálisan rosszul lettem. A végén tíz percig tapsolt a közönség. Szürreális volt az egész, mintha nem is velem történt volna. A magyar mozik 2014-ben mutatták be a filmet. Két-három évig lelkileg ebből éltem. Nagyon szép emlék volt. Örültem, hogy van valami, amit már nem vehetnek el tőlem. De már jó ideje nem foglalkoztat, pedig a szakdolgozatomat is a Viharsarokból írtam. Felnövekvős történetek a magyar filmben. Ez volt a téma.”

De már a Viharsarok is a múlté. Mérföldkő volt az életében, amikor eljött az Új Színházból. Akkor kezdett új fejezetet. Azóta jó helyeken játszik jó darabokban. Teljes napfogyatkozás, Equus, Tizenkét dühös ember, Túlélő. Féktelen, betörhetetlen, deviáns hősök különböző színpadokon.

„Én ezeknél sokkal kontroláltabb vagyok. A fortyogás megmaradt bennem, az indulatok nem hunytak ki, de már kordában tudom tartani az érzelmeimet. Már akkor sem kell menekülni előlem, ha eldurran az agyam. Megtanultam levezetni a feszültséget. Szeretem az életet és a körülöttem levő embereket. De megint egy nagy váltás előtt állok. Ki akarok költözni a Dunához, hogy még koncentráltabban, még tudatosabban éljek. Kint, a természetben.”

A teljes cikk a Vasárnap 36. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Két gólt rúgott a ráadásban, így verte a Besiktast a Slovan az EL-ben

Barcelonában bravúros döntetlennel rajtolt a Ferencváros

Ötéves kislányt gázoltak el Nagymihályban

Mondák, legendák és régi történetek egy zárt közösségből

Egy kutatócsoport szerint lehetséges felére csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátást 2030-ra

Tizennégy ország íjászai versenyeznek Marcelházán

Legfrissebb galériák
Olvasta már?