Ukrajna Nyugata

Lemberg, Lvov, Lviv. Mindhárom nevet használják, az elsőt az osztrákok, hiszen valamikor a Monarchia része volt, a másodikat a lengyelek és az oroszok, mivel Lengyelországhoz és a Szovjetunióhoz is tartozott, a harmadikat pedig az ukránok. Akik jelenleg lakják
Mayer-Ázsoth Réka

2019. november 5. 09:00

v

Hihetetlen belegondolni, hogy valamikor ez a város ugyanannak az országnak a része volt, mint Salzburg (ma Ausztria), Trieszt (ma Olaszország) vagy Brassó (ma Románia). Lviv belvárosában érezni a Monarchia hangulatát. És nemcsak halványan: igenis büszkék a múltjukra.

Nemzeti egyveleg

Több cukrászdában lóg Ferenc József portréja, mint Bécsben. Az itallapokon az első a bécsi kávé, a Sacher-torta minden kirakatban virít. Volt ebben a városban valami, ami miatt szívesen jöttek az osztrákok. Például itt élt, tanított és alkotott Mozart fia, Franz Xaver Wolfgang Mozart, de Alfred Józef Potocki osztrák államférfi is Lembergben építtetett csodálatos palotát. Akad itt osztrák, de lengyel kötődés is bőven. Elég, ha csak megnézzük a város legszebb és leghíresebb látnivalóját, az operaházat. A Monarchiában épült, alig három év alatt, tervezője pedig egy lengyel építész, Zygmunt Gorgolewski, aki Berlinben tanulta meg a szakmát. Jól mutatja ez Lviv hangulatát, történelmét, jellegét. Azokban az időkben egyébként a város összetétele meglehetősen vegyes volt. A 19. és a 20. század fordulóján fele-fele arányban éltek itt ukránok és lengyelek, de az osztrákok is szívesen jöttek ide, leginkább magasabb tisztségeket betölteni. Aztán jöttek a 20. század jól ismert viharai: lakosságcsere, deportálás, Szovjetunió – címszavakban így lehetne leírni a sok-sok tönkretett életet. Mára a lengyelek aránya kevesebb 1%-nál.

Ő is járt itt?

A város már nem foglalkozik azzal, hogy mi mindenen kellett keresztülmennie. Vagy legalábbis jól titkolja. A helyiek kedvesek és közvetlenek, büszkék nevezetességeikre, tökéletesen beszélik az idegen nyelveket (angolt, németet és lengyelt). A látnivalók egy helyen, és szebbnél szebbek. Jó lengyel hagyományokhoz híven templomból megszámlálhatatlanul sok van, ezeket a katolikus templomokat ma leginkább ortodox liturgiára használják. A legimpozánsabb talán a Szent György-katedrális, amely egy picit kijjebb esik a történelmi városközponttól.

A város felfedezése közben belebotlottunk egy emléktáblába, amely Liszt Ferencnek állít emléket; a magyar zeneszerző többször is járt ezen a vidéken. De az egyetemnél van emléktáblája Bolyai Jánosnak is, aki katonaként szolgált itt. Bem apó pedig egy építkezésen segédkezett a városban. Ki gondolta volna, hogy ennyi érdekességgel találkozni egy olyan helyen, amely sok utazási iroda kínálatában nem is szerepel?

Ételkóstoló

Habos sütemény, hűs limonádé, finom falatok, bécsi kávé. Márványlapos asztalok, míves rézradiátorok, pazar elegancia az éttermekben, cukrászdákban. Csodálatos ételeket kóstoltunk Lvivben. Az olasz, az osztrák, az ukrán és a skót konyhát is kipróbáltuk. Mindegyik más volt, mindegyik különleges. És ami a legjobb: sehol nem kellett az árakkal foglalkoznunk. Lviv ugyanis Európa legolcsóbb városa. Egy hónappal később Svájcban voltunk, ahol a kóla ugyanannyiba került, mint Ukrajnában a vacsora. Az olasz tészta al dentére főzve tökéletes volt, az ukrán, gombás szósszal töltött gombócot pedig kár lett volna kihagyni. De az osztrák süteményekre és a skót limonádéra is sokáig emlékezni fogok. Az Apteka Mikolach talán a legszebb cukrászda, ahol valaha is jártam. Itt is elengedhetetlen kellék az osztrák császár, Ferenc József portréja, a berendezést olyanná varázsolták, mint a Monarchia idején volt. A sütemények kínálata pedig leírhatatlan. A hely maga a mennyország, legszívesebben végigkóstoltam volna mindet. Ha másért nem, ezért az élményért még biztosan visszatérek ide.

Szlovák posta Ukrajnában

Mintha nem is Ukrajnában, hanem a 21. századi Monarchia egy szeletében sétáltunk volna. Hírük sem volt az ukrán sztereotípiáknak, a lepukkant gyáraknak, omladozó szocialista lakóházaknak. A belváros teljesen más. Ilyen lehetne az Osztrák–Magyar Monarchia ma, ha nincsenek a világháborúk. Mindenhol fizethetünk bankkártyával (még az utcai ajándékárusnál is), jól működik az Uber szolgáltatás, minden sarkon Apple-márkaüzlet, az épületek csodásan felújítva.

Egy helyen tapasztaltuk meg, hogy Ukrajnában vagyunk. A postán. Ahol a miénkhez hasonló a berendezés, de még az ablak mögött ülő hölgyek is olyanok, mintha a Szlovák Posta alkalmazottai volnának. Ők nem beszéltek angolul. Velük szlovákul értettük meg magunkat. Éppen úgy, mint otthon. Mert egy kicsit ide is haza mentünk. Az egykori Monarchia egyik legkeletibb szegletébe.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 44. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Vereséggel avatták fel a Puskás Arénát a magyarok, Kalmár megsérült

Eltemették Ján Oravecet, Párkány volt polgármesterét

GALÉRIA: Így fest a vadonatúj Puskás Aréna

Megtalálták a Murány folyóban a harmadik eltűnt nő holttestét is

Még mindig küzd az életéért az érsekújvári kórházban a buszbaleset egyik fiatal sérültje

GALÉRIA: Čaputová és Pellegrini lerótta kegyeletét a buszbaleset áldozatai előtt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!