Test, lélek, fordulat

Éjszakánként, ugyanabban az álomvilágban szarvasként találkozik két ember. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének két hőse. Vágóhídon dolgoznak mindketten. Minőségi ellenőr a nő, zárkózott, már-már megközelíthetetlen.
ÚJ SZÓ ONLINE

2017. május 5. 11:29

Pénzügyi igazgató a férfi, fél karja béna. A valóságban semmi rokonszenvet nem éreznek egymás iránt, álmaikban mégis közös boldogságra vágynak. Berlin idei filmes mustráján Aranymedvét nyert a film, női főszereplője, a nagycétényi Borbély Alexandra érzékeny alakításáról felsőfokon írt a nemzetközi szaksajtó.

 

Őriz valami kézzelfoghatót Berlinből, egy emléktárgyat, amely köti a film mindent elsöprő sikeréhez?

Egy kitűzőt. Egy kis Aranymedvét. Mást nem. Ja, és egy sálat. Az is fesztiválajándék. Magamnak nem vettem semmit, ami az ott töltött négy napra emlékeztetne. Igyekszem nem kötődni a tárgyakhoz. Gyerekként nagy gyűjtő voltam. Elraktam a leveleket, amelyeket a pad alatt írtam az osztálytársnőimnek. Komáromban, a gimiben, majd Budapesten, elméleti órákon a színművészeti főiskolán. A régi naplóim is megvannak. És volt rengeteg szalvétám. Akkor lett belőlem nagy gyűjtő, amikor az általános iskolai osztályfőnököm valamiért úgy döntött, hogy szelektálni fog. Tőle kaptam vagy nyolcszáz szalvétát. S ha már ennyi lett hirtelen, gondoltam, van értelme folytatni. És elkezdtem én is gyűjteni. Egészen addig, amíg porfogó lett a nagy halom szalvétából. Képeslapokból is kaptam több tucatot, meg a kindertojásban lévő meglepetésajándékokból, de ha le kellett törölni róluk a port, arra már nem vállalkoztam. Le is mondtam aztán a gyűjtéséről, de nem volt nehéz, mert igazából sosem izgatott.

 

Később sem, nagylány korában, amikor beleszeretett egy ruhába vagy egy cipőbe?

Az más! Ha megtetszett valami, megszereztem. Volt persze olyan, ami aztán öt évig ott állt a szekrényemben anélkül, hogy akár egyszer felvettem volna. Ma már nem is okoz gondot megválni egy ilyen darabtól. Cipőből tetemes gyűjteményem van, de anyukámat nem győzhetem le. Neki táskából is annyi van, hogy már maga elől is rejtegeti. Néha aztán felfedez egyet-egyet a szekrényében, hogy jé, ez milyen szép, hol volt eddig?! Amiből meg hirtelen kiszeret, azt elajándékozza. Nekem a nyári szandál és a téli csizma a gyöngém. Félévente biztos veszek ezt vagy azt. Sajnos nem tudok vigyázni a cipőmre. Most is olyan van a lábamon, aminek folyton kijár a sarka, de imádom. Lánc van a sarkán. Anyukámtól kaptam. Én soha nem vettem volna meg magamnak, eleinte nem is nagyon tetszett. Mindenki dicséri, hogy úristen, milyen jó! És tényleg. Már én is megszerettem. Kérdezem is magamtól: ez most már így marad az életemben, hogy anyám veszi nekem a legjobb dolgokat? Enyedi Ildikó is rendre azokat a kabátjaimat dicséri meg, amelyeket anyutól kapok, vagy róla szedek le. Ha nem adja oda, finoman elcsenem tőle.

 

Van olyan ruhája, amelyet kincsként őriz?

Nekem? Hogyne volna! Balin vettem pár évvel ezelőtt. Miniruha, fehér, kicsit áttetsző, apró gyöngyökkel van kirakva. Az is emlék. Drága volt, de nem sajnáltam rá a pénzt. Gyönyörű.

A főiskola elvégzése óta a Katona József Színház tagja. Pesten, a belvárosban lakik, de ha van pár szabad napja, már megy is haza, Nagycéténybe. Mi az, ami nélkül sosem jön el otthonról?

Házi tojást mindig hozok.

Másvalamit?

A húgommal felváltva csenünk el otthonról dolgokat. Dominika a sokszorosát annak, amit én. Anyu persze mérges, ha nem találja, amit keres. Például a vajszínű, arannyal hímzett asztalterítőjét. Én soha nem vennék ilyet, de otthon megtetszett. Dominika gyorsabb volt, ő a szebb terítőt vitte el. Anyukám ékszereiből is gyakran lenyúl egyet-egyet. Én nem vagyok ékszermániás. Órám legyen, meg láncom. Nekem az bőven elég. Az Aranymedvéhez is órát kaptam otthonról. Egyszer betörtek a lakásomba, és elvittek tizenvalahány órámat. Nem voltak nagyon értékesek, de jó párat ajándékba kaptam közülük. Azokat nagyon sajnáltam.

 

A szívéhez legközelebb álló ajándék kihez köti?

Anyukámhoz. Megengedte, hogy elhozzak otthonról egy biedermeier asztalt. Van hozzá két fotel is.

 

Szereti az antik bútorokat?

Anyukám révén igen. Átvettem tőle. Az az otthonosság, amivel berendezte a lakásunkat… én ezt tőle hozom. Pesten élek, távol a családomtól, de ha ránézek arra az asztalra és a két fotelre, úgy érzem magam, mintha otthon volnék. Ő nem ragaszkodott annyira hozzá, hogy ne tudjon lemondani róla. Volt egy olvasószobánk, amelyből aztán hálószoba lett, ott állt az asztal a fotelekkel. Vitrin is volt, meg kanapé… ott olvasgattam csendben, nyugalomban. Ez a kép kötődik még ehhez a biedermeier csodához. Anyukámnak kifinomult ízlése van, ez az otthoni bútorokban is megmutatkozik. Ha jól emlékszem, nem is kellett elkunyerálnom tőle az asztalt, ő maga ajánlotta fel. »Szandikám, akarod? Odaadom, elviheted!« – mondta. És elhoztam. Körülöttem egyébként minden olyan eklektikus. Szeretem a rendszert, az összhangot, a harmóniát, de ez még belefér.

 

Berlin óta visszatért az élete a régi kerékvágásba? Az a négy, vörös szőnyeges bevonulással, nemzetközi sajtótájékoztatóval, bemutatóval, rengeteg interjúval, ünnepléssel, elismeréssel teli nap a helyére került már a lelkében?

Nagyon erős emlék marad ez bennem. Azt érzem magamon, amit mások is észrevettek, megállapítottak, hogy nagyobb elánnal, több önbizalommal játszom. Már nincsenek olyan kétségeim önmagammal kapcsolatosan. Jót tett a film. Az árgus szemmel figyelő, kritikus tekintetektől mindig berezegtem. Ez talán elmúlt. Vége. Úgy érzem, nagyobb a kedvem, s ez boldogít a legjobban. Amióta a magyarországi mozikban is vetítik a filmet, minden áldott nap minimum öt sms-t kapok, hogy csodálatos, lenyűgöző, zseniális. Hihetetlen, de tényleg mindenkinek tetszik. Ilyen filmben részt venni?! Ez olyan ritka! Pelsőczy Réka kolléganőm is látta már, írt is utána még éjjel, hogy: »Most nem akarok beszélni róla, de csodálatos volt!« Mindenki annyira odavan! Ölelgetnek, puszilgatnak, és ez nagyon jó.

 

A szülei látták már a filmet?

Eljöttek a budapesti bemutatóra. Apukám, miután kijöttünk a moziból, tovább ötletelt, hogy még mit lehetett volna. Azt kérdezte, miért egy étteremben, nem pedig az erdőben randevúznak, ha már erről álmodnak. Apukám szeret kritizálni, anyukám elfogult. Ő mindig el van ragadtatva, ha lát valamiben. Mindketten nagyon boldogok voltak a premier után. Filmrendezők, producerek, szakmabeliek jöttek hozzánk folyamatosan, hogy gratuláljanak, s nekik ez rengeteget jelentett.

 

A Katona József Színház legfrissebb előadásában, A tökéletes boldogság világában meglehetősen extra szerepet kapott. Kínai lányt játszik. Ming-Ming, a gyári munkáslány.

A rendőrnő is én vagyok. Nagyon kedves mindkét szerep. És mindkettő egészen más. Élvezem, hogy egy színdarabon belül ennyire át lehet alakulni. A gyári munkáslánynál elterveztem, hogy nem leszek szőke. Be is van fújva barna festékkel a hajam, a szemem alatt pedig van egy csík, amely jelzi, hogy ázsiai vagyok. Szerencsétlen, tragikus sorsú a lány, először nagyon távolinak mutattam. Máté Gábor, a darab rendezője aztán szólt, hogy csináljam úgy, mintha Ming-Ming én volnék, és beszéljek egyes szám első személyben. A végén öngyilkos leszek. Itt is. Mindenki azzal jön hozzám, hogy rád állandóan ezt osztják? Első színpadi főszerepemben, a Két lengyelül beszélő szegény románban felakasztottam magam. Azóta állandóan ilyen önpusztító alakokat kapok. Mintha a végzetet hordoznám magamban.

 

Miközben derűs, kedélyes ember.

Én is annak látom magam. Főleg most, Berlin óta.

 

Tett egy nagyobb kört maga körül?

Nem. Csak azt érzem, most vagyok a helyemen. Eddig valahogy kilógtam a bőrömből. Valami hiányzott az életemből. Másfél éve minden más fontosabb volt számomra, mint a munkám. A magánéletem, a családi életem Nagycétényben, minden! Csak ezekkel a dolgokkal foglalkoztam, mint egy pszichológus, közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy valami hiányzik az életemből, amitől stabilan állhatnék a világban. Ide-oda csapódtam, túl sokat foglalkoztam önmagammal. Folyamatosan marcangoltam magam, azon töprengtem, mi lehet a baj velem, miért nem tartok ott a pályán, ahol tartani szeretnék, miért nem találnak meg a filmrendezők, miért mennek el mellettem bizonyos lehetőségek. Ezt éreztem, igen! Leforgattam egy ilyen filmet, mint a Testről és lélekről, és a berlini bemutatóig eltelt másfél év alatt senki sem hívott. Nem tudtam, mit kellene tennem a változtatásért. Reklámozzam magam? Hiszen a Katonában látható vagyok több darabban, és az elmúlt években is forgattam már. Lehet rám gondolni, eszébe juthatnék valakinek.

 

Most majd eszébe fog jutni.

Már hívtak is újabb válogatásokra. Valami megmozdult körülöttem, érzem. Már nem is vagyok olyan türelmetlen. Tanít az élet.

 

 

 

 

Önnek ajánljuk
hoki

Januártól új benefit: a sportutalvány

sólymos lászló

Sólymos László benyújtotta a lemondását

Közismert "iszogatók" Szlovákia történetében

sólymos balhé

Videón Sólymos László tegnapi dulakodása

A megnyitóra tegnap kora délután került sor sor Kassán, a Mészáros utca 35. sz. alatti kiállítótermekben

Megnyitották a Márai Sándor Emlékkiállítás múzeumpedagógiai részlegét

g

Óz, a csodák csodája Komáromban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.