Telefonpapa és csetmama

„Idegeneknek belépni tilos!” – olvasható a matricán egynéhány kamaszszoba ajtaján. Nem szívesen látott vendégként máris hátrányos helyzetben vagyunk, de azért csak próbálkozzunk tovább szelíden, megannyi tapasztalattal felvértezve sikerülhet szót értenünk, ha elég nyitottak és tisztelettudóak vagyunk egymással szemben. Előfordulhat, hogy időnként majd úgy érezzük, más-más hajóban evezünk, hiszen az egyik egy útját kereső kamasz, a másik meg az a felnőtt, aki a lehető legjobbat szeretné a gyermekének.
Száz Ildikó

2019. július 8. 09:00

Annak idején az egyik kedvenc könyvem volt Katkó Istvántól a Telefonpapa, és a könyv alapján készült film láttán is azt éreztem, kamaszkorom lényeges történéseit dolgozták fel. Odahaza a történet Telefonmama címen futott, édesanyám telefonos ébresztője, majd a reggeli program egyeztetése után, délután egy újabb telefonbeszélgetésben következett az aznapi érdemjegyek felsorolása. Nagyon kevés kiskamasz élhette meg akkor, hogy az édesanyja jelen van a reggeli készülődésnél, és várja, amikor hazatér az iskolából. Talán ma még kevesebben vannak. Ehelyett telefon-, cset- és SMS-mamák és -papák mozgatják a családot, hogy a választott hivatás mellett is tudjanak egymásról. Mi csak akkor voltunk ellenőrizhetők, ha otthon, a vezetékes telefon közelében tartózkodtunk. Ma már mindenütt elérhető a csemete. Feltéve, hogy fel is veszi a telefont, vagy válaszol néhány sorral a szülő csetben, SMS-ben feltett kérdéseire. Emlékszem, mennyire megdobogtatta a szívemet a késő estig tartó dolgozáskor, amikor legalább az egyik gyermek vette a fáradtságot és válaszolt: jól vok. A hétköznapi esték nem mindig alkalmasak arra, hogy egész napos beszámolót tartson a család. Van úgy, hogy a hazaérkező szülő tovább foglalkozik a munkahelyen félbehagyott problémával, vagy éppen beszámol a szakmai sikerekről. A családtagok értik, ebben nő fel a kis- és a nagykamasz, ismer minden munkatársat, érti, hogy életünk fontos része a munka, az eredmények felmutatása. Csak remélni merem, hogy van az egészben valami számukra is ösztönző, vibráló, amit csak később értenek meg, amikor új és új kihívások előtt állnak. A szakmai berkekben elért sikerélmény vidámságot is hozhat a családba, életem első rollerét apa vette a jutalmából. A hivatásában kiteljesedő, kellőképpen értékelt szülő nem ontja ki mérgét a kamaszra, nem otthon torolja meg az őt ért sérelmeket.

Máig őrzöm kis kamaszaim mosolyát, amikor válogatott péksüteményekkel, sajtokkal és szőlőszemekkel megrakott díszes tállal álltam meg a szobájuk küszöbén. Emlékeztetve őket arra, hogy majd fizetés napján „lesz itt szőlő, lágy kenyér”. Úgy érzem, a gyerek számára mégsem az a legfontosabb, hogy az anya vagy az apa komoly karriert fusson be. Ennél jobban értékeli, ha elégedett, kiegyensúlyozott a szülő, és amikor együtt vannak, jut ideje egy NAGY ÖLELÉSRE.

A szerző az Új Szó munkatársa

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Krakkói álom: hosszabbítás után továbbjutott a DAC az EL-ben!

Csapdák a last minute utazásokban, avagy hogyan válasszunk jó nyaralást

Felújítják az érsekújvári szociális szállást

Végeláthatatlan kocsisorok a hídlezárás miatt

Száz éve született Szíjjártó Jenő karnagy

Különleges képet készítettek Čaputováról Gombaszögön

Legfrissebb galériák
Olvasta már?