Szlovákia első űrrakétáját tervezi!

Az ARDEA (Amateur Rocket Development Adventure) rakétaépítő projekt nagyjából tíz éve, a kétezres évek közepén indult. Nagy Bence, a Szlovák Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának mindössze huszonhárom éves, végzős hallgatója másodéves volt, amikor csatlakozott a rakétaépítéshez. Nem mindennapi hobbijáról, űrről és más érdekességekről kérdeztem őt.
Vasárnap

2018. december 11. 09:15

- Szászi Fanni felvétele

Honnan jött az ötlet? Egyáltalán hogy jut valakinek eszébe éppen a rakétaépítés?

Az alapötlet Boros Csabáé, aki szerette volna továbbgondolni doktori munkáját, amely egy hibrid rakétamotor tervezéséről szólt. Csaba a projekt vezetője, az ő érdeme, hogy a program el tudott jutni ilyen szintre. Eleinte csak kisebb, hobbijellegű rakétákon dolgozott, majd jött az ARDEA2, amelyen jelenleg is dolgozunk, és tervben van az ARDEA3 is. A projekt célja, hogy legyen egy olyan nagyobb méretű prototípusunk, melyet fel is lehet lőni, hogy kiderülhessen, működnek-e azok az elvek a gyakorlatban, amelyek mentén dolgoztunk. Rakétánkat később kutatási célokra szeretnénk használni.

Hogyan lettél részese az építésnek?

Az egész nyári szakmai gyakorlatként indult két és fél éve. Később a szakdolgozatomat is a témával kapcsolatban írtam. Azt még nem tudom, hogy a diplomamunkám is erről fog-e szólni, bár már éppen ideje volna témát választanom.

Az ember ha meghallja, hogy űrrakéta, automatikusan valamilyen gigantikus építményre gondol. Meglepett, amikor elmondtad, hogy a ti rakétátok akár személyautóval is szállítható. Le tudnád írni a kinézetét?

Ez egy kb. 5,5 méter hosszú, 15 cm átmérőjű test, mely karbontechnológiával készült. Vannak rajta stabilizáló szárnyak, és a hibridmotor, amely hajtani fogja összesen négy égéskamrából áll. Ez jelenleg arra elég, hogy elérjük a 2 km-es magasságot, de egy prototípusnál nem is kell több.

Hol lehet egy ilyenhez egyáltalán beszerezni az alkatrészeket? Gondolom, nem a vasasba mentél be, hogy jó napot, kérek egy rakétamotort…

Hát nem. Az alkatrészeket többnyire méretarányosan kellett legyártatnunk, hiszen jórészt egyediek, ez nehezíti leginkább a beszerzésüket. A legnagyobb kihívást a rakétatest legyártása jelentette. Ebben egy Dunaszerdahely melletti kompozit technológiával foglalkozó cég segített. És mivel a program a SOSA (űrtevékenységgel foglalkozó szlovák szervezet) alatt fut, ez a szervezet igyekszik támogatni minket alkatrészek szempontjából is.

Miben különleges a ti rakétátok?

Ez egy úgynevezett szuborbitális rakéta prototípusa. A szuborbitális azt jelenti, hogy az űr szélét képes elérni, pontosabban a Kármán-vonalat, ami 100 kilométer magasságot jelent. Ebben a térben már mikrogravitáció van. A kilövés után 5-10 percig lebegne kint a rakéta, ez alatt az idő alatt rengeteg adatot tudna begyűjteni, amelyek felhasználhatók tudományos célokra. Tehát ha minden jól megy, ez lesz Szlovákia első rakétája, mely eléri az űrt.

Tényleg nem volt még űrrakétánk?

Egyedül Csehszlovákiának voltak rakétái, de azok inkább hadászati célokra voltak fejlesztve. Csupán néhányat terveztek tudományos célokra, de azok maximálisan 10-20 km magasságig jutottak.

Megkockáztatom, hogy olvasóink közül, de úgy általában is nem sokan jártasak a rakéták világában. Hogy tudnád elmagyarázni egy laikusnak a rakéta működési elvét?

Nagyon egyszerűen: fújj fel egy lufit, fogd be a végét, majd engedd el! A túlnyomás által a lufi felrepül. Így működnek a rakéták is. A fő különbség, hogy a lufinál nagyon nehéz kiszámítani, milyen irányba és mekkora sebességgel fog elrepülni. A rakétánál a motor hozza létre a túlnyomást, és mindez zárt térben, irányított körülmények közt történik, ráadásul pontosan kiszámíthatóak az adatok.

Hogyan kell elképzelni a munkafolyamatot? Egy ilyen jellegű tevékenység bizonyára nem kis helyet igényel.

Elég szerény körülmények között dolgozunk. A legtöbben valami nagyon professzionális építőállomásra gondolnak, de nem. Dunaszerdahelyen egy régi autószerelő műhelyt alakítottunk át, itt folyik a munka. Kicsit poros, de egyelőre ez is bőven megteszi. Később nyilván szükségünk lesz komolyabb műhelyre.

Jelenleg hogy álltok?

A rakétatesttel már készen vagyunk. Most hordozható tesztpadot építünk a motorok számára, hogy tesztelni tudjuk őket. Jövő nyárra várható az elkészülése, utána már „csak” a kilövés van hátra.

Vannak már konkrét elképzelések ezt illetően?

A prototípusunkkal azért céloztuk meg a 2 km-es magasságot, mert ez az, amire még tudunk engedélyt kérni Szlovákiától. Utána mindenképpen külföldre kell mennünk. Lengyelországban engedélyezett a 10 km-es magasság. Szóba jött még Írország, Svédország és Spanyolország is, ezek majd később az ARDEA3 kilövésénél lehetnek aktuálisak.

Gondolom, már kiskorodban is foglalkoztatott ez a téma. Mik az első űrhöz kapcsolódó élményeid?

Az első emlékem egy csomag legóhoz kötődik, amelyet kisgyerekként kaptam karácsonyra. Akkoriban ez nagyon lekötött bennünket a bátyámmal, elkezdett foglalkoztatni a dolog, mert sok mindent nem értettünk. Tizenéves koromban jött a második meghatározó, űrrel kapcsolatos élményem, ekkor láttam ugyanis az Októberi égbolt című filmet. Teljesen elvarázsolt Homer Hickam (A NASA mérnöke volt, ő képezte ki az első japán űrhajósokat – a szerk. megj.) története. Ezután az egyetemi éveimben jött szembe az ARDEA projektben való részvétel lehetősége. Semmiképpen sem akartam kihagyni, hiszen ez nem mindennapi lehetőség.

És milyen rakétát tervezni? Hogyan szoktak az emberek reagálni, ha ez kiderül rólad?

Leginkább a közegtől függ. A barátaim előszeretettel hozakodnak elő a témával lányok társaságában, ilyenkor a legtöbbször nem hisznek nekem, azt gondolják, csak poénkodunk. Persze egyetemi, szakmai közegben teljesen más a helyzet, ilyenkor jönnek a szakmai kérdések. Az idősebb korosztály általában kisebb félelemmel reagál, mondván, mi lesz, ha esetleg felrobban mellettünk a rakéta. De azért a legtöbb reakció pozitív és érdeklődő, hiszen tényleg nem egy mindennapi hobbiról van szó.

Szeretnél a jövőben is az űrrel foglalkozni, nemzetközi projektekben részt venni?

Nagyon szívesen csinálnám ezt akár teljes állásban is, de sajnos a projekt még nem áll ilyen szinten. Jelenleg a hobbi és a munka határán van valahol. Viszont mindenképpen űrkutatással szeretnék foglalkozni, és egyre több a lehetőség ezen a téren. Szlovákiában is elindult pár cég, amely műholdakat fejleszt. Magyarországon is vannak lehetőségek. Az Európai Űrügynökség (ESA) pedig minden évben meghirdet egy egyéves gyakornoki programot végzős diákok számára.

Szerinted 50 éven belül mi lehet a legnagyobb áttörés az űrkutatásban?

A legnagyobb, amire emlékezni fognak jó pár évtized múlva is, az lesz, amikor először embert küldenek a Marsra. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt még megéljük, hiszen rengetegen dolgoznak a megvalósításán, és egyre nagyobb az érdekeltség. A másik nagy áttörés szerintem egy állandóan lakott állomás létrehozása lesz a Marson.

Sokaknak az űr szó hallatán akarva-akaratlan is először az űrlények jutnak eszükbe. Te mit gondolsz ezekről?

Sokan foglalkoznak ezzel tudományos szempontból, csak nem űrlénykutatásnak hívják. Életet keresnek a Földön kívül, de ezek a kutatások még eléggé gyerekcipőben járnak.

Mivel foglalkozol, amikor éppen nem rakétát tervezel?

Egy teljesen átlagos egyetemista életét élem. Eljárok szórakozni, moziba, koncertekre…

 

Szászi Fanni

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A külföldi élelmiszer továbbra is kiszorítja az üzletekből a hazait

Érsekújvár: a hóban fekve találták meg az eltűnt nőt

Több harmadosztályú út javítását tervezik Nyitra megyében

Megújult a kaszárnya déli szárnyának teteje is

Modellektől lopott, manipulált képekkel csábította Alena Zs. Glváčot

Fucsovics továbbra sincs a DK-csapatban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?