Szlovákia egy magyar turista szemével

Nyár elején fölhívott egy régi kedves ismerősöm, egy magyarországi lelkész. A gyülekezettel Zsolnára készülnek kirándulni. Nagyon örülnének, ha segítenék szállást találni, és ötleteket adnék, mi mindent érdemes megnézniük.
Vasárnap

2018. október 26. 10:30

*

Sajnos kiderül, hogy amikor majd ők jönnek, mi épp Magyarországon leszünk. Nem baj, akkor legalább előkészítjük nekik a terepet. Minden jól megy: sikerül szállást találni egy szakközépiskola kollégiumában, megrendeljük az étkezést is. Küldök neki egy listát a szerintem megtekintésre érdemes látnivalókról.

Augusztus végén Budapesten találkozom vele. Előző nap értek haza a zsolnai útról. Kicsit aggódom, vajon minden rendben volt-e. Süt belőle a lelkesedés. Egy vékony, zöld kötésű kötetet vesz elő. Nekem szánja. Kinyitom. ZSOLNA. Írta: Dr. Rózsa Géza főreáliskolai tanár. Nyomatott Biel L. könyvnyomdájában Zsolnán, 1914. Ez aztán a különleges ajándék! A könyv a város történetének ismertetésén kívül sétaútvonalat is ajánl, és megtalálható benne a hivatalok, iskolák, orvosok, bankok, szállodák, éttermek, fürdők, illemhelyek és bérkocsik listája is.

Élvezettel lapozgatom. Százéves bedekker. Ismerősöm lelkesen meséli, hogy ezt használták a zsolnai városnézés során. Nézzük csak. Nagy gyönyörüség elnézegetni a gyakran hivalkodó modorban s rossz izléssel épitett ujabb keletü emeletes házak mellett a valósággal törpéknek látszó, kedves, ódon házikókat, melyek a szeliden kanyargó szük utca két oldalán alázatosan meghunyászkodva simulnak egymáshoz s a maguk keresetlen egyszerüségében elmélázó hangulatot keltve idézik fel a letünt korok sugalló emlékeit. Hát nem bájos?

Hallgatom az élménybeszámolót. A szállás rendes volt, a személyzet kedves. Az egyik étteremben tökéletes volt az étel és a kiszolgálás is. A másikban a kiváló fogásokhoz ugyan kissé faragatlan kiszolgálás társult (várjanak, nincs négy kezem!), de a búcsúzásnál a pincér szinte mindenkinek külön-külön a nyakába borult. Tisztára, mint egy Mikszáth-figura – mondja a lelkész nevetve.

Ellátogattak Turócszentmártonba is. Ezt nem én ajánlottam, ezt ő találta ki. Elvitte a csoportot az 1861-es szlovák Memorandum emlékművéhez, ahol mesélt nekik a szlovákok nemzeti törekvéseiről. Igen, bármilyen hihetetlen. Egy magyar lelkész, aki empátiával közelít a szlovák történelem fájó pontjaihoz. Eddig is tiszteltem őt, de ezzel még jobban belopta magát a szívembe.

(Több mint húsz éve találkoztunk először. Ő éppen nyári tábort szervezett szlovák és magyar gimnazisták részére, a kölcsönös ismerkedés jegyében. Utána hosszú évek múltán egy egyházzenei kongresszuson futottunk újra össze.)

Tovább hallgatom az élményeket. A lelkész Necpált, Hrúz Mária szülőfaluját magasztalja, s hálásan köszöni, hogy felhívtam a figyelmét erre a különleges helyre. A helyi evangélikus pap nagy szeretettel fogadta őket, felesége pedig, akiről kiderült, hogy magyar, készségesen kalauzolta a csoportot a faluban.

Kipróbálták Rajecfürdőt is („sosem láttam hasonlóan csicsás fürdőt”), és látogatást tettek Znióváralján („micsoda kontraszt: a luxusfürdő – és a hajléktalanoknak otthont adó kolostorépület!”).

A visszaútra is jutott élmény: az apponyi kaland. A kastélyhoz közeledvén rendőrök állították meg a buszt. A rend őrei kifogástalan modorban informálták a csoportot, hogy igen sajnálják, a kastélyban fontos miniszteri találkozó zajlik éppen. De az egyik szárnyba talán így is bemehetnének – tették hozzá. Bent a személyzet nem győzött szabadkozni, mivel épp nem volt a közelben senki, aki magyarul tudott volna. Nosza, rögtön telefonvégre kerítettek egy illetőt, aki Nyitráról kihangosított mobilon keresztül tartott idegenvezetést a csoportnak.

„Igazán meg kell dicsérnem a szlovákokat. Az egész országon látszik a fejlődés. Mindenki rendkívül kedves, segítőkész volt velünk.” Hallgatom, és nem hiszek a fülemnek. Tényleg Szlovákiáról beszél?

Kezdem hinni, hogy a lelkész úrnak különleges kisugárzása van, amellyel mindenkit elvarázsol. Tiltás helyett megoldáskeresés, közömbösség helyett találékonyság és segítőkészség? Bárcsak ez lenne itt Szlovákiában a norma. Még sok ilyen karizmával rendelkező turistát ide!

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Ellenzéki egyeztetés: még külön utakon

A Hyundai Kona Chilli egy szeretni való apróság

Sokszor lehet újrakezdeni az életet, de befejezni csak egyszer

Nehéznek nevezte házassága első évét Meghan hercegnő

Vádat emeltek Marián Kočner és három további személy ellen a Kuciak-gyilkosság kapcsán

Botrány a magyar parlamentben: megzavarták Orbán Viktor beszédét

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!