Szlovákia egy magyar turista szemével

Nyár elején fölhívott egy régi kedves ismerősöm, egy magyarországi lelkész. A gyülekezettel Zsolnára készülnek kirándulni. Nagyon örülnének, ha segítenék szállást találni, és ötleteket adnék, mi mindent érdemes megnézniük.

2018. október 26. 10:30

Sajnos kiderül, hogy amikor majd ők jönnek, mi épp Magyarországon leszünk. Nem baj, akkor legalább előkészítjük nekik a terepet. Minden jól megy: sikerül szállást találni egy szakközépiskola kollégiumában, megrendeljük az étkezést is. Küldök neki egy listát a szerintem megtekintésre érdemes látnivalókról.

Augusztus végén Budapesten találkozom vele. Előző nap értek haza a zsolnai útról. Kicsit aggódom, vajon minden rendben volt-e. Süt belőle a lelkesedés. Egy vékony, zöld kötésű kötetet vesz elő. Nekem szánja. Kinyitom. ZSOLNA. Írta: Dr. Rózsa Géza főreáliskolai tanár. Nyomatott Biel L. könyvnyomdájában Zsolnán, 1914. Ez aztán a különleges ajándék! A könyv a város történetének ismertetésén kívül sétaútvonalat is ajánl, és megtalálható benne a hivatalok, iskolák, orvosok, bankok, szállodák, éttermek, fürdők, illemhelyek és bérkocsik listája is.

Élvezettel lapozgatom. Százéves bedekker. Ismerősöm lelkesen meséli, hogy ezt használták a zsolnai városnézés során. Nézzük csak. Nagy gyönyörüség elnézegetni a gyakran hivalkodó modorban s rossz izléssel épitett ujabb keletü emeletes házak mellett a valósággal törpéknek látszó, kedves, ódon házikókat, melyek a szeliden kanyargó szük utca két oldalán alázatosan meghunyászkodva simulnak egymáshoz s a maguk keresetlen egyszerüségében elmélázó hangulatot keltve idézik fel a letünt korok sugalló emlékeit. Hát nem bájos?

Hallgatom az élménybeszámolót. A szállás rendes volt, a személyzet kedves. Az egyik étteremben tökéletes volt az étel és a kiszolgálás is. A másikban a kiváló fogásokhoz ugyan kissé faragatlan kiszolgálás társult (várjanak, nincs négy kezem!), de a búcsúzásnál a pincér szinte mindenkinek külön-külön a nyakába borult. Tisztára, mint egy Mikszáth-figura – mondja a lelkész nevetve.

Ellátogattak Turócszentmártonba is. Ezt nem én ajánlottam, ezt ő találta ki. Elvitte a csoportot az 1861-es szlovák Memorandum emlékművéhez, ahol mesélt nekik a szlovákok nemzeti törekvéseiről. Igen, bármilyen hihetetlen. Egy magyar lelkész, aki empátiával közelít a szlovák történelem fájó pontjaihoz. Eddig is tiszteltem őt, de ezzel még jobban belopta magát a szívembe.

(Több mint húsz éve találkoztunk először. Ő éppen nyári tábort szervezett szlovák és magyar gimnazisták részére, a kölcsönös ismerkedés jegyében. Utána hosszú évek múltán egy egyházzenei kongresszuson futottunk újra össze.)

Tovább hallgatom az élményeket. A lelkész Necpált, Hrúz Mária szülőfaluját magasztalja, s hálásan köszöni, hogy felhívtam a figyelmét erre a különleges helyre. A helyi evangélikus pap nagy szeretettel fogadta őket, felesége pedig, akiről kiderült, hogy magyar, készségesen kalauzolta a csoportot a faluban.

Kipróbálták Rajecfürdőt is („sosem láttam hasonlóan csicsás fürdőt”), és látogatást tettek Znióváralján („micsoda kontraszt: a luxusfürdő – és a hajléktalanoknak otthont adó kolostorépület!”).

A visszaútra is jutott élmény: az apponyi kaland. A kastélyhoz közeledvén rendőrök állították meg a buszt. A rend őrei kifogástalan modorban informálták a csoportot, hogy igen sajnálják, a kastélyban fontos miniszteri találkozó zajlik éppen. De az egyik szárnyba talán így is bemehetnének – tették hozzá. Bent a személyzet nem győzött szabadkozni, mivel épp nem volt a közelben senki, aki magyarul tudott volna. Nosza, rögtön telefonvégre kerítettek egy illetőt, aki Nyitráról kihangosított mobilon keresztül tartott idegenvezetést a csoportnak.

„Igazán meg kell dicsérnem a szlovákokat. Az egész országon látszik a fejlődés. Mindenki rendkívül kedves, segítőkész volt velünk.” Hallgatom, és nem hiszek a fülemnek. Tényleg Szlovákiáról beszél?

Kezdem hinni, hogy a lelkész úrnak különleges kisugárzása van, amellyel mindenkit elvarázsol. Tiltás helyett megoldáskeresés, közömbösség helyett találékonyság és segítőkészség? Bárcsak ez lenne itt Szlovákiában a norma. Még sok ilyen karizmával rendelkező turistát ide!

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Lövöldözés volt a strasbourgi karácsonyi vásáron, egy ember meghalt, többen megsebesültek

Fegyveres rablás Tornalján

Belharc dúl az MKP gútai alapszervezetében

Bašternák elajándékozza a vagyonát

Fergeteges Csallóközi Gála

Megnyílt a műjégpálya Dunaszerdahelyen

Legfrissebb galériák
Olvasta már?