Szeptember végi morzsák

Szászi Zoltán

2019. október 2. 09:45

scb
- Somogyi Tibor felvétele

Gordonkahangja van az ősznek, meg olyan fáradt barnás színe, és szőlő- meg gyümölcsillata. Persze, csak ideális esetben. Mert a valóságban sajnos keserű füstszaga van, amihez zenei aláfestésnek a körfűrészek változó szólamú visítása. Mindezek ellenére minden szép, és minden rendben van! Lassan itt az ideje a kert kitakarításának, minden végleg letermett, már csak a reggeli ködöt fogva tartó pókhálókat tartják az égbe szökött karós paradicsomok. Az úritök elbújt száraz levelei alá, a madarak ültette napraforgók szára elszürkült. Zörög a dió, alatta csenevész gyomokban elkésett virágon kóbor méhek az utolsó édes ízt szedik ki az őszből. Minden rendben, a világ egysége, kiegyensúlyozottsága mintha már-már tökéletes volna. De korántsem az egész világé! Csak ott, a természetes világé van rendben, ahol növények és állatok pontosan tudják a rendet. Az ember? Rendetlen lény! Tályog a természet tökéletességén a hódító szándéka, a mindent maga alá rendelő felsőbbrendűséget hirdetése. Sok a seb. Üszkös a tüdő, feketednek a végtagok. Rossz idők járnak. Elzártuk a normális világot magunktól. Máshol próbálunk létteret kiharcolni.

Abban a virtuális, ember alkotta fura világban, ahová naponta hol kénytelen-kelletlen, hol saját szabad akaratból lépek be. Ahol már nincs rend. Mivel éppen egészen különös, mondhatni, a jövőt meghatározó időket élünk, más található ott. Sok és élénk vita, s már majdnem azt is leírtam, hogy vitakultúra. Utóbbi nincs. Mióta egységről kezdenek el hirtelen minden oldalról beszélni, hol hiteles, hol meg ugyancsak elkopott hitelű hordószónokok és velük szemben páran azok a még megbízhatónak látszó arcú figurák, ugyan elszabadulófélben vannak az indulatok. Mint a láncos kutyák, úgy ugatnak egymásra az emberek. Ismeretlenek és ismerősök. Bármikor képesek a másikat melegebb vidékre küldeni. Kár belemenni ilyen csatákba! Néha mégis ujjukra, körmükre kell koppintani azoknak, akik úgy viselkednek abban a virtuális világban, mintha a valódi világ kizárólagos helytartói volnának, és másnak joga se volna megszólalni, véleményt formálni. Ha véleményszabadság van, a vélemény kulturált közlésére és befogadására már nem marad energia?

Egységet keresnék én is, de hát annyi már az elmúlt harminc év alatt kiásott futóárok, annyi a régi sérelem, esetlegesen bőven terem új is, hogy nem látom már a tényleges arcvonalat/arcvonalakat sem, ahogy az arcokat sem. Ki kivel mit, miért, hogyan akar. Ha ezt látnám…

Konkrétumok helyett folynak hónapok óta a fotelháborúk, fröcsögnek a vélemények, ellenvélemények, mindenki megfellebbezhetetlenül hajtogatja a magáét. Az igazság? Az nincs sehol, vagy mindig valaminek a túloldalán van, és igen relatív. Ami ebben az egyébként fontos témáról szóló virtuális katyvaszban mégis érdekes, az az emberi méltóság és tisztesség elvesztésének pontosan lekottázható folyamata. Mennek a megjegyzések egymás politikai hovatartozására, nemzetiségére, nemére, korára, iskolázottságára, hitére, szexuális orientációjára. (Lásd: parlamenti szinten is!) Tele a virtualitás durva sértésekkel, mély alázásokkal, aljas szúrásokkal. Amelyekre vagy válaszol szintén hasonló módon az érintett, vagy belefárad és kiszáll, belefárad, töröl, tilt, kilép, elfásul, belekeseredik, és végül kikapcsol… Tán ez utóbbi, a virtuális világ kikapcsolása a legjobb megoldás a dolgokra.

Ha már így tesz, a legjobb megoldás a bajokra a gyógyszernek hallgatott zene. Modern vagy barokk, dzsessz vagy népzene, swing vagy opera, mindegy, csak jó legyen! Vagy a természet hangjai. Madárdal, szél, eső, vízcsobogás, lehulló levél nesze. Vagy ha az se segít, akkor legyen csend! Abban lehet gondolkodni. Lecsitulni. Az ősszel együtt mérleget vonni. Kitalálni, mire érdemes áldozni a rövidülő napokat. Egy jó versre? Egy izgalmas regényre? Könnyű kis filmkomédiára? Beszélgetésre kedves emberekkel? Magányos és csendes elmélkedésre, vagy tevékeny munkára? Mindegy, mit választ az ember, csak ne mérgezzen vele. Semmiképpen ne mérgezze sem a maga, sem más kedvét senki se. Minek? Tessék azt hinni, hogy gordonkahangja van az ősznek, meg olyan fáradt barnás színe, és szőlő- meg gyümölcsillata. Nem keserű füsté!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A teljes Gorilla-hangfelvétel a média kezébe juthatott

Frissítve

VIDEÓ: Matovič botrányt okozott Fico sajtótájékoztatóján

Olyan részeg volt, hogy nem vette észre a szembejövő kombájnt

GALÉRIA: Fehér lovon pózolt Kim Dzsong Un

A munkáltatóknak sem tetszik a jövő évi büdzsé

A búcsúzó Sabovčík: „Szaltó közben már nem lehet visszakozni”

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!