Szép utakon

Nem volt megállása hosszú hónapok óta. Egyik filmből a másikba vitték. Hol Prágában, hol Brünnben, hol Budapesten állt kamera előtt, és nemcsak a komáromi színpadon játszik, vendégként a Vígszínházban is. Bandor Éva nagyon várta már a nyarat.
Szabó G. László

2019. július 5. 09:45

- Szkárossy Zsuzsa felvétele

Volt már ilyen feszes évadja, mint ez a legutóbbi?

Ilyen még nem. Ez most tényleg húzós volt.

De ahogy elnézem, bírja a strapát. Semmi gyűrődést nem látok az arcán.

Van még energia bennem most is, de májusban volt egy pillanat, amikor azt éreztem, meg kell állnom, levegőhöz kell jutnom. Túlhajszoltam magam. Sok volt a munka, az utazás. Erre jött Adél Az üvegcipőben. Örültem, mert gyönyörű szerep, de rengeteg szöveg. És a stressz, hátul, a kisagyamban erős jeleket adott. Le kellett ülnöm, hogy koncentrálni tudjak. „Nyugalom és rendszer!” – mondja Sipos úr Az üvegcipőben. Ezt kell szem előtt tartanom nekem is.

Számoljuk csak össze, hányadszor játszik Molnár Ferenc-darabban!

A doktor úr, Az ördög, most Az üvegcipő, Komáromban és a Vígszínházban a Liliom. Tehát ötödször. Szeretem mindegyiket. Molnár Ferencben az a jó, hogy az életet játszhatom el nála. A Jókai Színház Liliomában Marika voltam, a Vígszínházban Hollunderné szerepét kaptam. Az üvegcipővel elég tüzetesen foglalkoztam. Ebben az a nagy feladat, hogy még egy kötőszót sem tehetek bele a szövegembe. Annyira szép és pontos a darab nyelvezete, hogy semmit nem tehetek hozzá, és nem is vehetek el belőle. Ügyelni kell nagyon minden megszólalásomra. Adél egyébként is nagy feladat. Hatalmas energiával kell megjelennem, és azt végig tartanom is kell.

Három cseh, egy szlovák és egy magyar filmben kapott szerepet az elmúlt hónapokban. Vitték-hozták, vonatozott, kilométerek ezreit tette meg.

Egy mesefilmmel kezdtem, Az órásmester inasával, amelyben a címszerepet alakító Viktor Preiss felesége voltam, egy nagylány és egy örökbe fogadott fiú anyja. Aztán Jan Hřebejkkel dolgoztam A veteránban.

A tanítónő után másodszor.

De most is egy roncs életű, elnyűtt feleség voltam, aki a maga szörnyűséges környezetében találkozik húsz éve nem látott, az idegenlégióból hazatért fivérével.

A cseh–szlovák koprodukcióban forgatott Kryštofban elegánsabb szerepben mutatkozhatott meg.

Ott egy fogorvos asszisztense és élettársa vagyok, akiből besúgó lesz. A történet ugyanis az ötvenes években játszódik. Van egy nagy drámai jelenetem a filmben. Leszaladok a pincébe egy Masaryk-mellszoborral a kezemben, és kalapáccsal szétverem. Ami külön öröm volt számomra: a párkányi Uzsák Dávid volt az egyik partnerem, akivel földik vagyunk. Mindketten vártuk már ezt a találkozást.

Már próbált a Vígszínházban, amikor Nagy Zsolttal és Vilmányi Benett-tel játszott Horváth Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című romantikus drámájában, majd jött Agnieszka Holland rendezésében A csodadoktor, most pedig Martin Šulík új filmjében, A nyúlfülű férfiban kapott szerepet.

Zsolt a férjem, Benett a fiam Lili filmjében, egy kórházi jelenetben. Agnieszka Hollanddal a Jánošík első, eredeti változatában dolgoztam, de amikor hétévi leállást követően újraindult a produkció, abban már nem szerepeltem. De most, annyi év után Agnieszka újra hívott, mert emlékezett rám, és ez nagyon megtisztelő volt számomra. Ő az első világhírű rendező, akivel a sors összehozott, és bár sokan kemény, erőskezű nőnek képzelik, én inkább azt mondanám, hogy kedvesen szigorú. És maximalista. Egy falusi asszonyt játszom nála, aki titokban keresi fel a szigorú megfigyelés alatt álló, sokak által csak kuruzslónak tartott csodadoktort. Ő ugyanis rendkívüli tudásának köszönhetően vizeletmintából is képes volt megállapítani betegei diagnózisát. Jan Mikulášeknek hívták, és bár sok emberen segített, a rendszer hatalmasai nagyon megkeserítették az életét. Én a férjem, az anyósom és több, szövetkezeti nőtársam vizeletmintáját viszem el neki, hogy megállapítsa, kinek mi a baja. Mindeközben egy felettébb kínos helyzet szem- és föltanúja leszek. Martin Šulík már A tanítónőbe is hívott, de épp azokban a napokban, amikor a forgatási terv szerint az én jeleneteimet vettük volna fel, a cannes-i fesztiválon voltam Kristóf György Out című filmjével. De Martin is biztatott, hogy menjek, mert ilyen lehetőség ritkán vagy sosem adódik a színész életében, vele viszont forgathatok máskor is.

És most eljött a „máskor” ideje.

Remek a szerep, amellyel megbízott. A történet szerint a férjem adóhivatalban dolgozik, és három év után befejezte első regényét, Az elhanyagolt nőt. De nem talál kiadót. Egy jó nevű művészettörténészt üldöz folyamatosan, aki tagja egy kiadó bírálóbizottságának, de nem tartja megjelentetésre érdemesnek a férjem munkáját, aki ettől kész idegroncs. Van egy kiválóan megírt, humoros jelenetünk a művészettörténészt alakító Miroslav Krobottal és a férjemet játszó Vladimír Obšillal.

Csodás párosítás! A végső összeomlás határán álló csontkollekció és a nála másfél fejjel magasabb, telivér feleség.

Szemrehányóan azt mondom Krobotnak: „Maga ott ül a bizottságban, olvasta a férjem könyvét, és csak két pontot adott rá!” Erre megszólal a férjem: „A húszból!” Egy teljesen abszurd helyzet szereplői vagyunk, amelyet én is nagyon élveztem.

Ilyen megfeszített tempó, ennyiféle szerep mellett, között, után milyen utakon talál vissza a saját életébe?

Úgy érzem, elegendő tapasztalatom van már ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot. Amint leteszem a szerepet, színházban vagy kamera előtt, már a legfontosabb feladatra koncentrálok. Arra, hogy anyaként is helytálljak. Hogy a gyerekemmel el tudjak beszélgetni a mindennapjairól, hogy valamilyen szinten részt vegyek mindabban, ami történik vele. Tizenegy éves. Most felvételizett a komáromi kisgimibe. Fel is vették. Igen, megtanultam megállni, átkapcsolni, ha szabad vagyok. Ünnepek idején, vagy ha hirtelen rám szakad két-három nap, azonnal összezár a család. Ebbe már rég belejöttünk. A legtöbbször kirándulni megyünk. Nemrég a Kis-Fátrában jártunk, de már megvettem a repülőjegyeket júliusra, Szardínia szigetére. Nyárra nem is vállaltam munkát, csak hogy együtt lehessünk a férjemmel és a kislányunkkal.

Gimnáziumi tanár a párja, filmklubot vezet Komáromban. Miből kap többet otthon? Filmekből vagy „pedagogizálásból”?

Értem a célzást, azért nevetek. Húsz éve már, hogy Kassán megismerkedtünk. Két egyetem között neki ott volt egy rövid megállója, én meg a főiskola után ott kezdtem el a pályámat. Mindkettőnk munkahelye a Thália Színház volt. És egy nap találkozott a két folyó. Azóta együtt vagyunk. Igen, az én drága párom nagyon szeret filozofálni, én meg szeretem, ha egyszerűbben fogalmazunk meg bizonyos dolgokat. Én az egyenes beszéd híve vagyok. De az a jó, hogy remek humorérzéke van, és jól fogadja az észrevételeimet. Külön szerencsém, hogy ő is nagyon szeret utazni.

Szardínia szigetén már visszatérő vendégek.

Imádom Olaszországot. Szardíniát pedig külön azért is, mert olyan sziget, ahol jól el lehet bújni. Nem örülök, ha hemzsegnek körülöttünk a turisták. Mindig megkeressük azokat a helyeket, partszakaszokat, ahol csak mi vagyunk, hárman. Kocsit bérelünk, és bejárjuk a szigetet. Én ott úgy érzem magam, mintha a Tátrát is megkapnánk a tengerhez, mivel hegyes a táj. Csodás az ottani természet. Szicíliában sokan megvetették a lábukat. Etruszkok, mórok, arabok, görögök. Szardínián csak helybeliek élnek. Szárdok. Fenséges a kenyerük, a pékárujuk, de a kecskehúst is nagyon finoman készítik el. És a boraik! Ízesek, zamatosak.

Az új évadot ismét a Vígszínházban kezdi. Eszenyi Enikő rendezésében, a Mágnás Miskában láthatja majd a közönség. Szardíniára már viheti magával a darab szövegkönyvét.

Vihetném, de nem viszem. Ha nyaralok, nem dolgozom. Legfeljebb olvasnivalót rakok be a bőröndömbe. Regényt vagy novelláskötetet. Most újra elővettem Kunderától a Nevetséges szerelmeket. Ez inspirált a Šulík-filmben kapott szerepemben. A történetbeli házaspár kapcsolata is elég nevetséges.

És kit játszik majd a Mágnás Miskában?

Korláth grófnőt. Hirtling István lesz a férjem. Újgazdag párt alkotunk majd, akik hirtelen jutottak nagy összeghez, és elég furcsa módon próbálnak magasabbra jutni a társadalmi ranglétrán.

Akkor irány a tenger?

Pihennem kell. Rászolgáltam. Friss erővel szeretném elkezdeni az új évadot.

A teljes írás a Vasárnap 27. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Kizárt, hogy a Dron szennyezi a levegőt – állítja a gumifeldolgozó vezetése

Megújul a vágsellyei állomás

Liverpool–Arsenal rangadó a tévében

Befejeződött a tátrai vihar utáni mentőakció

Gál nem akarja akadályozni a nyomozást, nem nyilatkozik Jankovská ügyében

Pártot alapítanának az elégedetlen gazdák, szeptembertől gyűjtik az aláírásokat

Legfrissebb galériák
Olvasta már?